Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - SZEMLE

OLTVAI FERENC TÓTH LAJOS: KÜZDELMES ÉVEK. — AZ OROSHÁZI ŰJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET ELSŐ HÜSZ ESZTENDEJE (1950—1970) OROSHÁZA, 1970. 189. p. Gyér termelőszövetkezeti történeti irodalmunkban új színfoltot jelent Tóth Lajos műve. Valójában mit is akar a szerző? Történelmi szakdolgozatot, közgazdasági értekezést, Orosháza parasztsága egy kis részének a küzdelmeit boldogulásukért, a haladásért? Mindezt akarta, de még sem szakdolgozatot írt, hanem amiként a bevezetőben jelzi: „A kollektivizmus kohójában forrongó új világot kell megrajzolnom, hogy a szemre is gyorsan változó tájban mennyire szokta meg a paraszti lélek a fejlődés iramát..." Szép célkitűzés, amihez Tóth Lajos rendelkezik a legszükségesebbekkel: történelmi és politikai tudással, gazdasági ismeretekkel, főképp pedig annak a kis csoportnak az ismeretével, ahonnan maga is származik, akiknek megírta küzdelmeit. Az Orosháza szomszédságában elterülő szikháti és bogárzói dűlők egykori bérlőinek, kistulajdonosainak, napszámosainak, földmunkásainak életét látjuk. Egy társadalomét, amely mintegy csepp a tengerből, tükrözi hazánkat is. Mennyi konfliktus, mennyi buktató, kezdve a közös gazdálkodásra térők első bizonytalan és aggódással teli érzéseitől, a kudarcokon keresztül a mai és a közelmúlt rendkívül sikeres és biztató eredményéig. Tekintsük át röviden a tsz történelmi pályáját: A csoport 1951. május havában önálló termelőszövetkezetté válhatott. de az első években még kaszával arattak, majd meg olyan gyorsan fejlesztették. hogy 5000 holdjuk lett, csak épp nem tudták, mit kezdjenek ekkora határral, hiszen a politika elijesztette a természetes szövetségeseket, a kis- és középparasztokat. Kuláknak minősítetlek olyan középparasztokat is, akik hajlottak arra. hogy feladják az egyéni életet. Volt olyan évük, hogy 1000 hold kukoricájuk megkapálásához nem volt elesendő munkaerő. Elárasztották a szövetkezetet rendeletekkel és hogy elkerüljék a folytonos piszkálódást, a felettes szerveknek is tetsző jelentéseket szerkesztettek. Olyan gyors volt a felfejlesztés Orosházán, hogy a tíz szövetkezet 22 000 holdjához mindössze 60 traktor állott rendelkezésre a gépállomáson. Csökkent a talajerő, mert kevés volt a jószággal is belépő tag. Növelte a zűrzavart a gyapottermesztés bevezetése, aminek a megműveléséhez nem is értettek, de meg nem is ehhez a talajhoz való volt. Az ápolása és szedése pedig a többi növényféleség megművelésétől vette el az időt. 1953 őszén a bomlás jelei mutatkoztak, sokan kiléptek, a következő évek azonban megmutatták, hogy a régi módon már nem tudnak élni és visszajöttek. A mozgalom 1955ben megszilárdult, a fő művelési ág azonban még mindig a növénytermesztés, 3 az l-hez, az állattenyésztéshez viszonyítva. 1956 őszén megbomlottak a sorok, egy évre rá 1100 kat. holdra zsugorodott az Űj Élet Tsz területe és nem maradt középparaszt a tagok között. Mégis megindult a kibontakozás. A növénytermelésről kezdtek áttérni az állattenyésztésre. 1960-tól lendületesen gépesítettek, épületeket emeltek és rátértek a szárnyas nevelésre. Szőke Molnár József utódja az elnökségben Varga Mihály, aki az első évben hatalmas lendülettel kezdett a munkába, sok mindenbe belefogott és el is túlozta a gazdálkodást, majdhogy fel nem borult a tsz szekere. Mégis kikeveredtek a bajokból, közös erővel felismerték a tennivalókat, aminek során a 17 féle termeivényt lecsökkentették és erélyesen hozzáfogtak az állattenyésztéshez. Vállalkozásuk sikerült és 4—5 év alatt számottevő eredményt értek el, országos hírre tettek szert a szárnyas és szarvasmarha tenyésztéssel. 1965-ben egyesültek a Kossuth tsz-szel és ismét közel 5000 hold lett a területük. A 13 milliós árubevételből 8 milliót az állattenyésztés hozott. 1967-ben már 38 millió a bruttóbevétel és ebből 21 millió származott az állattenyésztésből. 1968-tól az úi gazdasági irányítás rendszerében önálló export-tevékenységet folytató mezőgazdasági nagyüzemmé váltak, ill. a <376