Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hentz Lajos: Cselédbérek és népviselet Mezőberényben az 1850-60-as években. Egy mezőberényi szlovák gazda feljegyzései
melyet ma az öltöny, öltöző ruha értelemben használnak. Mindkét szövegben a „pár" jelzővel fordulnak elő: „két par fejir ruhát" — „dva pari oblecenja", s a „pár" nyilván az ing-gatya együttest jelenti. A „ruha" szó használata is jellemző : az inget-gatyát nem tekintik alsóneműnek, hanem „öltöző ruhának". Az elnevezés általános lehetett korábban is : 1819-ben arra kötelezik „ör. Frankó János"-t, hogy „adjon még a menyetskének ((elhalt fia feleségének) 5 1/2 esztendei Házasi Hűsége jutalmául V. Cz. (váltó cédulákban) Száz ftokat : és a férje ruháiból egy szűrt, és annak minden fejér ruháit"/' A nyári viselet kiegészítője a „puszii", egy helyen „labri", vagyis a posztóból készült mellény. A szlovák szövegekben ugyan nem fordul elő. de feltételezhetjük, hogy a szlovák férfiak viseletéhez is hozzátartozott. A nyári ruházathoz tartozott még a „kalap" és a „nyakravaló". Ezek különösebb jelzés nélkül fordulnak elő a szövegekben, így alakjukról, anyagukról, színükről nem tudunk képet alkotni. A nyakravalóval kapcsolatban érdemes megemlíteni, amit ifj. Palugvai Imre mond az 1850-es évek eleji Békés megyei viseletről írott ismertetésében 7: „Nyakkendő sokszorosan nyakra tekerve, magyaros fekete selyem vagy fekete pamut szövetből, fekete csipkével beszegve, s gyakran színes keskeny szalagokkal is kiczifrázva, magyarosan két nagy lefüggő véggel kötve" látható. A nyakravaló viseletéből arra is következtethetünk, hogy az ingek egyszerű szabású, gallér nélküli, ún. fűzős ingek voltak (így nevez'k idős berényi emberek azt a régi, gomb nélküli, csupán fűzővel kötött inget, melyet a múlt század — általuk már idősnek ismert — férfiai viseltek). Ezeknél volt indokolt a nyakravaló viselése. A vászonból, kenderből készült ruhaneműek között egy érdekes elnevezésű — a feljegyző által csak körülírással megjelölt —, ruhadarabot találunk: „nadragot iakbul", vagyis zsáknadrágot. Ennek emlékét a mezőberénvi magyarok között egy szóláshasonlat őrzi: „úgy áll rajta (a ruha), mint egy zsáknadrág". Bár a bérjegyzékekben a szlovák szövegekben nem fordul elő — és csak két nem mezőberényi béres kap zsáknadrágot —, idősebb szlovák és német emberek is emlékeznek rá, szlovák neve : vrecóka (tulajdonképpen : vrecovka) volt. A neve jelzi, hogy valóban zsákszövetből készült. (Vrece-zsák.) Özv. Szugyiczki Pálnérói mondja az unokája, hogy annak idején férjének négynyüstös (halszálkás) zsákszövetből készített nadrágot, mely mosva és mángorolva puha, viselhető ruhadarab volt. 8 Szabása megegyezett a régi ellenzős magvar nadrágokéval. Hozzá rendszerint bocskort viseltek, és durvább, a ruházatot erősen igénybe vevő munkáknál ((pl. szárvágásnál) használták. ! l Egyébként a szlovák lakosság között a festett házivászonból készült nadrágok 30—40 évvel ezelőtt még használatban voltak, senie nohavice-nek nevezték. A felső ruhák között mind a magyar, mind a szlovák szövegekben megtaláljuk a „szűr"-t, „sirica"-t, legtöbbször azzal a megjegyzéssel : „szegett szűrt" — „äirica segeivanu". A szűrnek egy egyszerűbben díszített változata ez. szemben az akkor már széltében viselt cifraszűrrel. „A szűrhím őse a posztószegés, rátét és vócszerű foglalás" — írja Viski Károly a Magyarság Néprajzában.M- Ilyen egyszerű, sima szélű vagy „farkasfogas" szegéssel díszített szűrt viseltek még a közelmúltban is a berényi pásztorok, ilyet készített Borgula Endre, az utolsó mezőberényi szűrszabó is. A téli viseletre szánt ruhafélék között a bundát, ködmönt, bekecset, bőrnadrágot és sapkát említik a feljegyzések. Rendszerint közlik, hogy milyen bőrből készüljenek, különbséget téve juh és birka között. Érdemes itt idézni Mezőberény község egyik közhatározatát: „Mivel még ekkoráig itten Berény helységében a Birkatartás nem vala szokásban, hanem egy általlyában mind eredeti Magyar juhok tenyésztetődtek, mely állat erősebb természetű lévén mind a Climát jobban el bírja, mind kevesebb gondviseléssel bé éri. mind pedig a szegény ember ruházattyára a legszükségesebb jószág..." — mondja a jegyzőkönyv szövege, mely a továbbiakban intézkedéseket tartalmaz a magyar juh elkorcsosodástól való védelmére.!! Amikor tehát a szövegekben „magyar bőrből" kifejezés áll, a fürtös gyapjas magyar racka juh bőréből készült ruhafélére kell gondolnunk, (ugyanígy a „koíuch <360
