Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Baranyai Kálmán: A halál okának megnevezése és a halálozás alakulása Csorváson az utolsó 75 évben

zetközi kod (római és arab) számjeleit. Amelyik haláloknál arányszámot nem ír­tunk be, abban az időszakban az illető halálok miatt elhalálozás nem fordult elő. Vagyis ezen keresztül minden betegség története — a halálozásra gyakorolt hatása — figyelemmel kísérhető. Mielőtt a részleteket ismertetnénk, előbb a nemzetközileg elfogadott s nálunk 1931-ben bevezetett osztályozás alapján a halálok főcsoportokat állítottuk össze az 1. sz. kimutatásban. Ez a táblázat a halálok főcsoportokat tartalmazza, s az a részletezés során — a 2—8 kimutatásokból — tűnik ki, hogy az egyes főcsoportok milyen tényleges betegségeket takarnak, mi a valóságos tartalmuk. A következőkben a főcsoportosítás sorrendjében haladva bizonyos betegségeket, ill. betegségi csoportokat, mint különösen jelentőseket kiemelten vizsgálunk. Gümőkór A halálok főcsoportok szerinti összesítésből is láthatjuk azt, hogy a fertőző betegségek miatti halálozás az első három időszakban igen jelentős volt, de 1961— 1965-ben már egyáltalán nem fordult elő. Mindenekelőtt erre a hatalmas köz­egészségügyi, társadalmi vívmányra kell rámutatnunk. A fertőző betegségek rész­letezését a 2. sz. kimutatás tartalmazza. A fertőző betegségek között a legelterjedtebb a gümőkór volt, mely miatt a múlt század végén az elhaltak 16, míg a húszas években 14—15%-a veszítette el életét. Így a gümőkórnak a kiemelt vizsgálata feltétlenül indokoltnak látszik, mert súlya kiemelkedő volt a halálozásra. Véleményünk szerint nemcsak az összes — más természetű betegségektől és halálokoktól — kell elkülöníteni, hanem maguktól a fertőző betegségektől is, mert ezeken belül is igen jelentős betegség volt. A korabeli írások „népbetegségeként emlegetik. A betegségfajok megnevezésének történetét vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a gümőkórra 1896—1900-ban 5, 1921—1930 közti időszakokban pedig 11—11 be­tegségelnevezést alkalmaztak a halottkémek, vagyis a betegség meghatározása, el­nevezése differenciáltabb, tagoltabb lett. Ügy tűnik, mintha a diagnosztika fejlő­désével a betegség elleni küzdelem fokozódna, s előbb-utóbb sikerrel jár — adott korlátok között. Szükségesnek tartjuk azt megemlíteni, hogy a csorvási gümőkóros halandóság az országos mértéket meghaladta. Rák-halálozás A rák és egyéb daganatok miatti elhalálozás aránya rendkívüli módon meg­növekedett, s a vizsgált utolsó időszakban — az 1961—1965 éves ciklusban — az elhaltak 13%-a tartozott ide. A növekvő tendencia és a magas halálozási arány indokolttá teszi kiemelt vizsgálatát, mert ez a halálok nagy mértékben befolyá­solja az elhalálozás számának és arányának alakulását. Annál is inkább fontosnak tartjuk a rákhalálozásra vonatkozó adatok gyűj­tését, mert a rákkutatás iránt világszerte megnövekedett az érdeklődés, s ehhez — szerény mértékben és egyszerű eszközökkel ugyan — a helyi kutatásnak is nyújtania kell a lehetősége szérinti ismertetést. A 3. sz. kimutatás a rákban elhaltak elnevezésének történetét és az elhaltak arányának részletes változását tartalmazza. Láthatjuk, hogy a századforduló korában alig egy-két elnevezéssel találko­zunk, míg az 1961—1965. évekre az elnevezések, megjelölések egész rendje ki­alakult. De nemcsak az elnevezések száma, hanem a rákhalálozás aránya is ug­rásszerűen megnövekedett. A csorvási rákhalálozás 1931-ben az országos aránnyal csaknem azonos volt. <337

Next

/
Thumbnails
Contents