Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Baranyai Kálmán: A halál okának megnevezése és a halálozás alakulása Csorváson az utolsó 75 évben

A halotti anyakönyvben a halálozási ok a halottkém, jelentése alapján kerül beírásra. Az anyakönyvben szereplő halálok szakmai helyessége tehát attól függ, hogy milyen a szakképzettsége a halottkémnek, aki a halál okát megállapítja. A vizsgálati tárgyként választott Csorvás községben a halál okát már 1900-tól kezdve orvos állapította meg. (Miként ezt a KSH. által kiadott Magyar Statisz­tikai Közlemények 46. kötet, Bp. 1913., 278 oldalán olvashatjuk.) Az adatok mennyisége is alátámasztja, hogy kb. ilyen nagyságú községet cél­szerű feldolgozásra választani; a manuális, kézi feldolgozás ennyi adattal még lehetséges, és 5—10 évi ciklusok mellett olyan nagyságrendű adatok állanak ren­delkezésre, olyan eredményeket kaphatunk, amelyekből bizonyos következtetések levonhatók. Természetesen a következtetéseknél igen óvatosan kell eljárnunk, ezek gyakran csupán gondolatébresztő megállapítások lehetnek, melyeket széle­sebb körű adatfeldolgozás emelhet tudományos igazság rangjára. Közismert tény, hogy a legutóbbi évtizedekben az átlagos életkor nagymértékű növekedése következett be. Ennek a fejlődésnek egyik jellemzője az, hogy az elhaltak száma csökkent. Az 1. sz. ábrán — Csorvásra vonatkozóan — 1896-tól 1965-ig egyrészt az ötéves ciklusonként elhaltak számát, másrészt pedig a népszámlálásonként megállapított álló népességhez viszonyított halálozási arányt mutatjuk be. A csökkenő tendencia mindkét vonatkozásban jól látható. (Forrás: A népmozgalom főbb adatai közsé­Csorvás, mint megfigyelési egység Az átlagos életkor emelkedése HALÁLESETEK SZAMA ÉS ARANYA halúlozái 5^rci|alii i-m u $00 Gűű _ 400 T­2,00 ­i <335

Next

/
Thumbnails
Contents