Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dankó Imre: Orosz érem Dürerről, születése ötszázadik évfordulójára

DANKÓ IMRE : OROSZ ÉREM DÜRERRŐL, SZÜLETÉSE ÖTSZAZADIK ÉVFORDULÓJÁRA Az 1970. évi Szovjet Kultúra Napjai különböző rendezvényei közül kiemelkedő jelentőségű volt a Műcsarnokban megrendezett és október 24—november i között nyitva tartott Mai szovjet képzőművészet című kiállítás. A kiállítás eredetileg a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének kiállítása volt, V. I. Lenin születé­sének 100. évfordulóján (Moszkvában) és kiegészítő része volt egy kisplasztikái kiállításnak, arni a Szovjet éremművészet címet viselte. Budapesten ennek az éremművészeti kiállításnak csak egy részét mutatták be, egy 460 darabból álló válogatást, ami széleskörűen és sokoldalúan megismertette velünk a szovjet érem­művészetet. A kiállításhoz nagyszerű katalógus is készült. A kiállításon bemu­tatott és az általam ott látott Dürer-érmet ennek a katalógusnak az adatai alap­ján ismertetem 1. A katalógus közölte a Dürer-érem mindkét oldalának fényké­pét is. A katalógus éremművészeti részéhez bevezetőt író T. Belszkaja művészettörté­nész azt írja a Dürer-érem szerzőjéről Vlagyimir Pohaljeckijről, hogy kiállításon először résztvevő művész, fiatal, 1936-ban született Moszkvában. Kifinomult érem­felfogását dicsérte és azt mondja hogy munkáit elegánsan, nagy stílusérzákkel dolgozza ki. Ez valóban így is van. Hiszen már maga a tárgyválasztás is elárulja ezt. Fohaljeckij jó tájékozottsággal, élénk érdeklődéssel felfigyelt Dürer születé­sének közelgő 500. évfordulójára és érmet készített a jubileumra. Minden bizony­nyal behatóan tanulmányozta Dürer életét és munkásságát, mert csak így tudott Dürer Albertről olyan emlékérmet készíteni, mint amilyent csinált. Az első észre­vétel, pozitív megállapítanivaló tehát maga a tárgyválasztás. A másik pedig az, hogy az érem úgynevezett képes oldalán művészünk Dürer ismert önarcképét mintázta meg, elárulva, hogy gondos előtanulmányokat végzett az érem elkészí­téséhez. A portré Dürer általánosan ismert képének egyéni, finom megmintázása, jó elhelyezésben. Ügy, hogy a köralakú, feliratos felületet, dacára az arckép hosszúkás voltának, szépen, egyenletesen kitölti. Az arckép megmintázása termé­szetesen nem szolgai másolata egy festménynek, hanem összefogott, jó stílusérzék­kel megformált domborműve egy képnek. A kétféle anyag, a technika belső adottságaiból is következő különbözőségek is kizárják a másolást, ami különben magán hordja saját kora művészeti viszonyainak jegyeit is. Modern érem ez, szépen archaizáló stílussal, amiből kielemezhető a megmintázott Dürer iránt ér­zett feltétlen tisztelet, nagyrabecsülés is. Erről tanúskodik különben a hátoldal vagy úgynevezett feliratos oldal címerképe is. Ez egy vértes lovast ábrázol, jó érzékkel készített, középkori hangulatot keltő megoldás. Külön kell szólnunk a feliratokról. Mégpedig azért, mert — és ez megint a szobrász Pohaljeckij nagy­szerű stílusérzékét dicséri — a feliratok cirilikái a tárggyal összefüggésben na­gyon latinosak, olyan formájúak, hogy alig különböztethetők meg a latin betűk­től. Különben a képes oldal felirata a következő: ALBREHT DÜRER 1471—1971. A feliratos oldalon pedig ez áll: 1471—1971 Születésének 500 éves évfordulójára. Ez az utóbbi feliratozás másmilyen, mint a képoldalon levő. Itt a betűk kettőzött vonalúak és belsejük nem kitöltött. Így ezek a betűk alig emelkednek ki a lap <319

Next

/
Thumbnails
Contents