Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Helmeczy László. Gyógynövények Békés megyében

A gyógynövényüzemről azért beszélünk, mert bármilyen gyógynövényről legyen is szó, az ipari feldolgozás vagy fogyasztás előtt valamilyen feldolgozási műveleten vagy műveleteken megy keresztül. A mezőgazdasági nagyüzemekből beszállított nagytömegű zöld áru először szárításra kerül. A szárítást válogatás, tisztítás, osztályozás, vágás, porítás stb. követi, míg végül az osztályozott árut a vevő kívánságának megfelelően csomagolják. Mivel a gépesítés magas színvonalú, a gyógynövény feldolgozás pedig idényszerű, így szükségessé válik, hogy az ún. holtszezonokban a kapacitás kihasználása a gyógynövények körén kívül eső cikkeket — elsősorban zöldségféléket — is feldolgozzon. * * * A megye mindig fontos bázisa volt a gyógynövény kereskedelemnek, de az említett technikai bázis szükségessé is tette a termelés mennyiségi fejlesztését. Ennek következménye, hogy a megye kultúrában termelt és vadontermő gyógynövényekből egyaránt jelentős mennyiségeket állít elő. A kultúrában termelt gyógynövények területi adatait az alábbi táblázat tartalmazza: Év Termesztett gyógynövények száma területe kat. 1961 8 3011 1962 7 2355 1963 9 2949 1964 6 2480 1965 9 2328 1966 15 4353 1967 17 5528 1968 27 6866 1969 22 6239 Legnagyobb területet a máktermesztés foglalja el. A mák (Papaver Somniferum) toktermése fontos alapanyaga a Tiszavasváriban működő Alkaloida Vegyészeti Gyárnak. A gyár alapítójának, Kabay Jánosnak (1896—1936) világraszóló eljárásával vonja ki az érett máktokból az ópiumot. Az ópium sokféle alkaloidát tartalmaz. Egy német gyógyszerész (Sertürner) 1803-ban kivonja belőle a morfiumot. (A morfium a mitológiai Morpheusztól, az álom istenétől kapta nevét). 1832-ben kivonják belőle a kodeint, 1843-ban a papaverine Jelenleg több mint 20 alkaloidát vannak ki belőle, közöttük az említetteken kívül legfontosabbak a narcein, narcotin, thebain, papaverin, landanin, cryptopin, stb. Az orvosok szerint „a természet orvosságai között egy sincs, amelyik erősebb és egyetemesebb lenne a szenvedés ellen, mint az ópium". Nemrég egy orvoskongresszuson, ahol a világ minden részéből részt vettek orvostudósok, a zsűri minden előkészítés nélkül a következő kérdést intézte valamennyi résztvevőhöz: „Ha egyszerre valamennyi létező gyógyszer eltűnne és azt kívánnák, hogy egyetlen eggyel maradjanak, melyiket választanák?" A 800 tudós írásban, titkosan szavazott és eredményeként a <262