Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - Székely György: Márki Sándor-emlékbeszéd

fő forrása. De a Tanácsköztársaság bukása után is jelszó volt Dózsa, így maradt történelmi tanítás Márki műve. Az 1928-ban megjelent szocialista lexikon sem mulasztotta el annak hangsúlyozását, hogy „Dósa György életével, korával, mozgalmával kitűnően megismertet bennünket Márki Sándor: Dósa György című nagy történelmi munkája". (Társadalmi Lexikon) Márki Sándor dolgozta fel egy bonyolult történeti személyiség és egyben példaadó történetíró, Horváth Mihály életét és munkásságát (Horváth Mihály 1809—1878. Bp. 1917.). A mű a függetlenségi harcoknak és történetírásának, az egyház korabeli haladó mozgalmainak, a kor nemesi és polgári értelmisége életének, a püspök polgárrá válásának érdekes rajzát nyújtja, beleszőtt célzásai pedig Márki fő munkásságához kapcsolják azt az életrajzot. „Csanád püspöke, a kultuszminiszter, az 1514. évi keresztesháború történetírója, mellén vöröskereszttel jelent meg a táborban azon a vidéken, hol elődjét, Csáky püspököt, a keresztesek karóba húzták." Az elrendelt nemzeti böjtről írva pedig Márki visszautal a katolikus Rákóczi protestáns többségű sárospataki országgyűlésének országos böjtnap-elrendelésére, 1708-ra. Szerzőnk aláhúzza Horváth Mihályról, hogy a demokrácia híve volt, hogy demokratiko-republikánus elveket vallott a 48/49-es időkben. Még egy olyan vonulata volt Márki munkásságának, amely mélységénél és terjedelménél fogva maradandó és egyben sokoldalúságát bizonyítja: a Rákóczi-kor feldolgozása. Ebből is kiemelkedik háromkötetes monográfiája II. Rákóczi Ferenc címmel (1907—1910. években jelent meg) s egyik legtermékenyebb esztendejében, 1913-ban tette közzé Nagy Péter cár és II. Rákóczi Ferenc szövetsége c. művét. 1915- ben Rákóczi adriai tervéről írt. 1917-ben a Magyar Tudományos Akadémia megbízta a Rákóczi-felkelés történetének megírásával. A témán élete fogytáig dolgozott. 1925-ben jelent meg tanulmánya Rákóczi első életrajzáról olyan publikációs fórumon, a Gróf Klebelsberg-emlékkönyvben, amely a magyar tudomány útjának fordulatát világossá tette. Ide Márkit az tette szalonképessé, ami évtizedeken át a háttérben lappangott működésében: uralkodókról írt művei, ünnepi beszédgyűjteményei, háborús tanulmányai. Végül is azonban Rakóczi-műve nem volt idegen fő területétől. Dózsa-monográfiájában Rákóczi Ferenc véleménye történeti forrás volt a parasztok helyzetéhez, Dózsa vértanúságához. Márki Sándor, mint ezt szülőföldje és helytörténeti munkássága sugallotta, nem volt idegen a román témáktól, fentebb is láttuk. Egyik legkorábbi műve: Bihari román írók (Nagyvárad, 1881). Nemcsak francia, olasz és német, de román nyelven is publikált. Megtisztította az 1848/49. évi román vezető Avram Jancu emlékét a rágalmaktól és az összes elnyomott népek ügyének előmozdítójaként mutatta be. Erdélynek Romániához való csatolása után is Kolozsvárt maradt s ott az 1920/21 során a felekezetközi tanácstól felújított erdélyi református tanárképző intézetben — az egyetem utódjában — tanított, mígnem 1922-ben működése lehetetlenné vált. Az ellenforradalmi korszak nem tanúsított megbocsátást Márki iránt. Még olyan kiváló történetíró, mint Szekfű Gyula is így írt a Magyar Történet bibliográfiai jegyzeteiben: ,,A Dósa-lázadásra lásd Márki id. m„ sok új adattal, naiv felfogással és itt-ott radikális kiszólásokkal, amelyek megnyerték a könyv számára a világháború előtt a Jászi-féle radikális közönség dicséretét." 25