Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

Jaj, boze moj, preboze moj, co mám za rodicov, Ked mne ony tak zbranuju toho chudobnyho, Chudobnyho mi zbranuju, bohaty ma nekce, Co mislíte, rodicovia, pán boh vás potresce. Jaj, istenem, istenem, milyen szüleim vannak, Nem engedik nekem a szegény fiút. A szegénytől óvnak, gazdagnak nem kellek, Mit gondolnak, szüleim, megbünteti magukat az isten.) A lányok várták a legényeket, s ha nem jöttek, a babonás varázslás eszközéhez nyúltak. Tótkomlóson, ha valamelyik fonóba kevés legény kezdett járni, hogy magukhoz csábítsák őket, kimentek az utcaajtóhoz (dvarce), ott az egyik lány meztelen fenékkel ráült az oda kivitt seprűre, a másik, egészen onnan, a szoba küszöbén keresztül behúzta a szobába, ott többször megpörgette varázsszavak kíséretében. A lányok ezután a küszöb alól (s pod prachu) port szedtek fel, és az utcaajtóból jobbra és balra elszórták, az pedig, akit a seprűn behúztak, kiállt az utcaajtóba, és először az utca egyik vége, majd a másik felé fordulva ezt kiabálta: Horníci, dolníci, (Felvégiek, alvégiek, Moja p . . . a pre seckych, Az én p. . . m mindenkié, Moja p . . . a pre seckych. Az én p . . . m mindenkié.) Vagy: Az utcában levő fonóból úgy akarták elcsábítani a legényeket, hogy amikor ott nagyban folyt a tánc, bementek a konyhába, a szabadkéményes tűzhelyről hamut (perna) és mosogatórongyot (vecheí) loptak el. Magukkal vitték, és saját fonóházuk szobájának küszöbe alá ásták. Nagybánhegyesen, ha nem jöttek a legények, a szabadkéménybe kiabáltak fel a lányok: Celaníci stekaju, (A legények, ugatnak, Vraj psi idu. Tán kutyák jönnek.) A varázsmondókát háromszor ismételték meg. Varázsoltak még legényhívás céljából tésztaszűrőbe (dierkavá vareca), csizmába kiabálással is. Általánosan gyakorolták a lányok a csépü-(klka) és a gyufaégetést is. Amelyik oldalra billent az elégett szál, oda ment férjhez a lány, vagy arra volt a szeretője. A legények hét óra, fél nyolc tájban érkeztek, miután befejezték az etetést, s összegyűltek a barátok, az ismerősök. A lányok az érkező legényeket nem egyszer megtréfálták. Tótkomlóson a becsukott ajtó tetejére mángorlófát (válok) helyeztek el. s amint kinyitotta az ajtót a legény, az a fejére esett. Kórusban csattant fel a kacagás, a legény tettetett méreggel, a fával suhogtatva, kereste a tettest, hogy elpáholja. A lányok sikongva menekültek, bújtak el előle. A lányok kegyetlen és megszégyenítő tréfákat űztek a serdülőkkel, a tizenhárom-tizennégy éves fiúkkal is. A fonóba merészkedő legénykéket „félrészeseknek" (povrísesi) csúfolták. Mindjárt a belépésükkor kezükbe nyomták asárkaparót (bekenák), és papucstisztításra kérték fel őket (papuce skrabat). <242