Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Fonó Tótkomlóson és környékén

— ezenkívül összeadtak pénzt függönyre (na firhang) — a portól többször kellett mosni, hamar kopott — szintén Tótkomlóson: 50—50 fillért. Mindenütt közösen vettek kantát (kanta), nem használták a háziasszonyét (több helyen, így Tótkomlóson, neki fizettek évente 20 fillért kantapénzt) cserépből volt, nagyon kellett vigyázni rá! Pitvaroson az első világháború idején petróleumhiány miatt gyertyát (sviecke) vittek magukkal a lányok. Itt közösen vettek seprűt (metla), portörlő seprűt (smetacka). Egyénenként vettek a háziasszonynak szoknyaanyagot (na geceTu), harisnyát (strimfle), papucsot (papuce), ki mit kért. Disznótor idején kóstolót (kóstolov) vittek neki vagy az anya beleegyezésével mást is, de sokszor a tudta nélkül „lopta el", hozta el hazulról a lány az ajándéknak szánt dolgot. A fiatalok részére mindenekelőtt az elsőszoba (prenia chyza) volt biztosítva, de igénybe vették a konyhát (pitvor) és az udvart (dvor) is. Lehetőleg olyan szobát választottak, amelyben a kemencén (pec) kívül nem volt más bútor, mégis általánosabb az, hogy az ajtótól (dvere) jobbra, a kemence melletti oldalon egymás végében két ágy (posteT) állt, a két ablak között tükör (zrkadlo) lógott, és az ablak melletti bal sarokban derékszögben támlás pad (kanapej) volt, előtte asztal (stov). A kemence körül padka vagy padok (lavice), az ágy előtt székek (stovce) vagy három lábú bakokon (keckeláby) fekvő lócák (lavicke) álltak. A bejárattól balra levő hosszanti faltól a hátsó szobába (zania chyza) vagy kamrába (komora) vitték ki a szekrényt (sifon) ill. a fiókos kommódot (kasna), s ide végig szintén lócákat helyeztek el. Ezeken ültek köröskörül a lányok. A legények legtöbbször álltak: a szoba közepén, az asztal körül vagy ha üveges volt az ajtó, azon leskelődtek be a szobába. A csintalanabbja a lányok közé furakodott, a kiválasztott msllé ült le. Tótkomlóson a lány felállt, és átadta a helyét a legénynek a 20-as években. Sok helyen színes papírszalagokkal is díszítették a szobát. A piros, sárga, zöld, kék, fehér papírokból láncot fűztek, rózsákat képeztek ki, s a falakon levő szögekre, ill. a mennyezetről lógó lámpára (lampa) akasztották. A lányok délután segítettek takarítani, a legtöbb helyen maguk készítették elő a szobát. Felsepertek, majd vízzel beeresztették és pelyvával (s plevov) hintették le és mázolták (omazali) egyenletesre. így nem taposták fel, s nem porlódott annyira. A fűtést a háziasszony végezte. A lány, ha úgy érezte, hogy kinőtt a kisfonóból, elment a nagyfonóba. Nem volt évhez kötve. Általában 14—15—16 éves korukban cseperedtek nagylányokká, a fejlettebb alkatúak szinte alig tették le a konfirmációt (spoved) 12 éves korukban, már nagylányként viselkedtek: „

VoTakedy mala 12 rokov, a bőla uz diovka, a uz sla na priadke." (Valamikor 12 éves korában már lány volt, és már ment a fonóba.) (Nagybánhegyes) Egyik tótkomlósi adatközlőnk csak 18 éves korában ment a fonóba, mert előbb szolgálnia kellett. A fonók vagyoni helyzet szerint alakultak ki, ezt figyelembe kellett vennie minden lánynak. A legényekre nem vonatkozott ez a kötöttség, ők szabadon váltogathatták a fonókat, egy estén akár többször is. A vagyonosabbak, a gazdalányok az ún. „büszke" (hrdie — Pitvaros, Tótkomlós), „gazdag" (bohatie — Nagy bánhegy es, Tótkomlós) vagy „gazda-" (gazdovske — Csanádalberti) fonóban jöttek össze. Az ún. „szegény-" (chudobnie) fonóba a napszámos-, a répán dolgozó summáslányok, a cséplőgépnél munkát vállaló és cselédlányok jártak. A nagygazdalányok századunkban már igen <237