Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Takács László: A fizikai dolgozók gyermekeinek problémái egy vidéki középiskolában

TAKÁCS LÁSZLÓ : A FIZIKAI DOLGOZÓK GYERMEKEINEK PROBLÉMAI EGY VIDÉKI KÖZÉPISKOLÁBAN A munkásosztály helyzetéről és a párt ifjúságpolitikájának kérdéseiről hozott határozatok, a X. Kongresszust különböző szinten előkészítő tanácskozások és értekezletek, s maga a Kongresszus társadalompolitikánk fontos kérdésének tekintette a fizikai és fizikai mezőgazdasági dolgozók gyermekeinek közoktatásügyi kérdéseivel való alapos foglalkozást. A társadalmi struktúra alakulása szempontjából valóban nem közömbös, hogy a szocialista társadalom teljes felépítésének időszakában hogyan kapja közvetlenül vissza munkásosztályunk és egyre tömegesebben szocializálódó parasztságunk saját gyermekeiben útnak bocsátott szellemi energiáját. Jellegzetes példája a probléma annak, hogy a megváltozott társadalmi körülmények felépítmény jellegű intézményei és intézkedései jótékonyan visszahatnak az őket létrehozó társadalmi alapra. Maga a téma évek óta a köztudatban él, a publicisztika bőven foglalkozik vele, tanácskozásokat hívnak össze megoldásra. De talán az a legörvendetesebb, hogy egyre több megyénken belől is a probléma gyakorlati megoldására vonatkozó effektív intézkedés. Gondoljunk csak a megyei tanács által 1968-ban létesített ösztöndíjak rendszerére, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kezdeményezésére ugyancsak két éve működő szakkörökre, újabban pedig a megyei pártbizottság felhívására önként vállalkozó mérnökök vezette kiscsoportos foglalkozásokra, amelyek matematikából és fizikából nyújtanak hatékony segítséget a tehetséges munkás-paraszt fiataloknak a felvételi vizsgákon való sikeres szerepléshez. A jelek arra mutatnak, hogy Békés megyében a megyei pártbizottság összefogó tevékenysége már eddig is eredményeket hozott, a megalapozott hagyományok célszerű továbbfejlesztése pedig éppúgy reményekre jogosít, mint az új formák távlati életképessége. Jó jelenség, hogy a gonddal az össztársadalom nagy nevelő műhelye törődik, mintegy példát szolgáltatva ahhoz az alapgondolathoz, amelyet a nemrég megrendezett V. Nevelésügyi Kongresszus igényként fogalmazott meg.

1 Van azonban két tényező, amely indokolttá teszi, hogy a szűkebb közösségek ismételten felmérjék a kérdés megoldására vonatkozó törekvéseiket, társadalmi-oktatási-nevelési kelléktáruk kiegészítsék, vagy a körülményekhez igazodva szükség esetén átcsoportosítsák azokat. Félő ugyanis, hogy egyrészt a legfontosabb helyi statisztikai mutatók ismeretének hiányában vagy túl<226