Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - Csende Béla: Békés megye III. ötéves népművelési tervének teljesítése - Miklya Jenő: Búcsú Szabó Páltól
hogy a régi házakból volna meg valami, hanem tömbházak, családi házak, vaskerítések, betonoszlopok, betonjárda és így tovább. Aztán tévék, rádiók, motorbiciklik — talán ezt már mondtam is? —. Igen nagy itt a változás! Olyan nagy, hogy ismervén az egész ország területét, de még azon is túl, külföldi vonatkozásokban is sokat ismerek. Néha van úgy, hogy elszólom magam, hogy az én falum és környéke Európa közepe! És akkor úgy rámnéznek, azt hiszik, hogy kedélyeskedem. Vagy röhögnek, de én túlröhögöm őket, mert más fegyver a röhögés ellen nincs, mint túlröhögni! Csak ez segít valamit. Vagyis, ismerem — hangsúlyozom — az európai mezőgazdaságot, annak formáját, hozamát, hasznát. Ez mostmár nemhogy vetekszik, hanem kezdi felülmúlni a legjobban, legszebben megindult, vagy fölépített mezőgazdaságot is. Végül itt a halgazdaság is! Egészen mondernizálódó formában dolgozik, és a tenyésztésben is elsőrangú. Változtatja a klímát, a növényzetet és főként az embereknek az életmódját változtatja meg. Háromszázötven-négyszáz szerződtetett évi munkás, azonkívül időszaki munkások, jó fizetések. Valóban úgy érzem, hogy ez falu, ez a táj Európa közepe! Ahogy Móricz Zsiga bácsi föllobbantotta a fényt a valóságos élet fölött, úgy az utána következő írók — én is talán közéjük tartozom! — azt tartottuk kötelességünknek, hogy azt a fényt most már a legapróbb rezdüléseiben is mutassuk meg. Mutassuk meg, hogy ilyen ez a magyar világ! Győrffv 1 5 nagy vonalakban felvázolta — ha kicsit túlromantizálva is — bizonyos tájaknak néprajzi vonatkozású múltját és jelenét. Aztán jött Szűcs Sándor, 1 6 aki ezt egészen apró, kis realisztikus mozzanatokra vetítette fel szépen és művészi formában. Több sikert kellett volna adni, több elismerést kellett volna adni Szűcs Sándornak! Nem kapott eleget. Én hiába próbáltam azt is, hogy kapjon . . . Végezetül a szeghalmi járás könyvtárának szeretnék néhány szót üzenni! Mindenesetre nagyon jó lenne, ha a könyvtári hálózat megismerné a járásnak a múltját, történelmét és ennek alapján próbálná rendezni a könyv és a nép viszonyát, vagyis az olvasó és a könyv viszonyát. Ránevelni arra, hogy mit olvasson az olvasó, és miért olvasson valamit. Nem elég az, hogy ennyi és annyi példányban olvasnak el könyvet! Mert ha a könyv tele van obszcenitással, valami mostanában divatos krimiszerűséggel, akkor a számok nem fejezik ki a valóságos eredményt. Persze, hogy vannak akik szívesebben olvassák az előbb említett könyveket, de ezek az olvasók általában nem is szeretnek vállalni semmilyen felelősséget. Mert a felelősségvállalás nemcsak azt jelenti, hogy nyugodt lesz a lelkiismeretem, hanem bizonyos értelemben terhet is jelent, erőt követel. Na, szóval a könyvtárnak az a szerepe, hogy olvasó néppé tegye a szeghalmi járás népét. Hangsúlyozom, nem azon a szinten, mint azt az „Olvasó népért" mozgalom teszi sután és vakon. Persze a nép maga is értse meg végre, hogy senki helyette nem tud gondolkozni. Egy népnek a gondolkodókészsége, képessége érje el azt a fokot, amit a ma helyzete, a ma technikája, civilizációja, tudománya megkövetel. Az a nép nem lehet gazdája saját életének, nem tudja úgy irányítani saját sorsát. Befolyásolnia és segítenie kell. Nem tudja megismerni abban a zűrzavarban, ami benne keletkezik, hogy mi a szép, mi az élet értelme és nem tudja szeretni azt, hogy emberek lettünk végre! (írta és lejegyezte Miklya Jenő) <223
