Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Csende Béla: Békés megye III. ötéves népművelési tervének teljesítése - Miklya Jenő: Búcsú Szabó Páltól

mint házas-telkes gazda telepedett le. Később ott az egyháznál kurátor lett, az egyháznak a gondnoka. Azért emlékezetes nekem ez a foglalkozása, mert még jóval későbben, már írókoromban éltem, dolgoztam, jó barátságba kerültem Tildy Zoltán

1 református pappal, a Bethesda kórház lelkészével Budapesten. Abban, hogy ő Szeghalomra kerüljön papnak, Boruzs Bálintnak is, az egyház kurátorának is szerepe volt, mert a lekészválasztás kérdésében én is beszéltem vele. Tildy Zoltánt meg is választották Szeghalomra református lelkésznek. Ettől kezdve sokat jártam Szeghalomra azért is, mert barátkozásom Tildyvel nem csak egyszerű barátkozás volt. Ez politikai kérdés is volt, mert a kisgazdapártnak egy fészke lett Szeghalom. Tildy Zoltánon át egész hatalmas, komoly harcos tábora volt a pártnak ottan. A nevekre már persze ilyen értelemben nem emlékszem vissza, mert egyszerűen nemcsak ezt a tájat ösmertem, szerettem, vagy jártam, hanem szinte az egész országot is, írói koromtól kezdve talán mindmáig. Így aztán rengeteg az ember, rengeteg az emlékezés, rengeteg a történet. Ezeknek a történeteknek egy kis rezdülése az, ami igen érdekes. Sinka Istvánnak

2 itt adták ki az első verseskötetét Szeghalmon, az én ismerkedésem alapján. Tildyhez elvittem Sinkát. Ott megismerkedtünk Nagy Miklóssal,

3 a Péter András

4 Gimnázium igazgatójával. A gimnázium adta ki a verskötetet. Amikor a kötet megjelent, este kinn a gyepen, tábortűznél ismertették meg a diákokkal. Úgy emlékezem, Fülöp Károly

5 irodalom szakos tanár mondatott el a diákokkal Sinka verseket. Nagyon szép és kedves este volt! Továbbá Móricz Zsiga

6 bácsival is jártam Szeghalmon. Ugyanis egy időben ZsTga bácsi arra is készült, hogy élete nagy parasztregényét megírja. Eljutott ahhoz a gondolathoz, hogy ne csak a Túri Danikon keresztül mutassa meg a parasztot, hanem annál realisztikusabban! Ezért járta ő is be a Sárrétet velem együtt Szeghalmon az egyik olvasókörben

7 novelláját olvasta fel, majd innen Sarkadkeresztúrra mentünk. Ott a kisgazdapártnak választási nagygyűlése volt. Zsiga bácsit nem annyira a szónok és annak beszéde érdekelte, hanem az, ami a községháza hirdetőtábláján nagy számban volt kiaggatva. Kisparasztok vagyonkájának árverési hirdetményei . . . Egyébként visszatérve Szeghalomhoz, ideje lenne mostmár teljesen szembenézni a község múltjával! Különösképpen a Péter András Gimnázium történetével. Ez a gimnázium, amely kisebb méretekben ugyan, de ugyanazt csinálta, amit Debrecen nagyban. Egész sereg értelmiséget adott. Haladó, sőt bizonyos értelemben forradalmi értelmiséget adott az egész magyar tiszántúli életnek, sőt azon is túl! Meg kell vizsgálni, hogy milyen körülmények között épült fel ez a gimnázium, miért és mi volt az a kényszerítő körülmény, amely ezt az iskolát annak idején megépítette. Nem számolva, nem tudván azt még Péter András részéről sem, hogy milyen nagy lesz ennek a haszna és az eredménye. Meg kell egyszer nézni, megírni és a jövendőnek ezt tanulságul hagyni. Ezek után továbbmenve beszélnék itt a tájról, a Sebes-Körösnek erről a vidékéről, tájékáról. Nagyon emlékezetes nekem a Sebes-Körös Vízszabályozási Társulat, melynek Szeghalom volt a székhelye. A mi falunk, a mi kertünk, földünk bizonyos értelemben mocsári talaj, mocsári táj volt. Nagy víz<220