Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - Virágh Ferenc: Adalékok a kivándorlás Békés megyei történetéhez
c!ik. A védkötelesek kivándorlási tilalma december elején megszűnt, akiket ez tiltott, most tömegesen folyamodnak útlevélért — jelentette Békés megye alispánja 1914 februárjában. 3 7 A belügyminiszter 1914. február 23-án, majd március 21-én leiratban szólította fel az alispánt: „A kivándorlás csökkentése céljából teendő intézkedések tárgyában kiadott 205578/1913. Bm. sz. körrendeletemnek mielőbb feleljen meg." 3 8 Láttuk, hogy a mozgalom a maga fojtott jellegével is hogyan hatott az uralkodó adminisztrációra. Hogy még jobban érzékelhessük azt a hatást, néhány egymással időközben megjelent sajtóközlést idézünk. A nép egyedi rimánkodásának sorából ismerjük Szabados Antal békési napszámos ügyét, aki gondolván a „jó király"-ra, 1905-ben József napi köszöntőt írt. Szálkás betűit megtoldotta szociális segély iránti kéréssel. A kabinet Szabados levelét megjegyzés nélkül leküldte a békési elöljáróságnak, ahonnan a megyei laphoz került, amely — a kelletlenkedő próbálkozást megszégyenítendő — a vállalkozást kiszerkesztette. 3 9 Nem járt különben egy másik ínséget szenvedő sem, aki verset küldött a megyei lapnak. Rímes soraiban alkudozott volna 4 0: Óh én édes, kedves hazám! Mért vagy oly mostoha hozzám? Én téged úgy szeretlek, Édesanyámnak tekintlek. Tekints engem hű fiadnak, Mint én tekintlek anyámnak; Adj hajlékot, viseld gondom, Érette Istent imádom. A lap szerkesztősége kommentálta a vers közreadását: „Nem fél ön a királyi ügyészségtől, hogy ilyen verset mer beküldeni hozzánk? Elrettentő például és hogy kellőképpen megszégyellhesse magát, közreadjuk." Igaz, nem ugyanarról a megyei adminisztrációnak elkötelezett lapról van szó, mégis meglepő a Békésmegyei Híradó 1906. január 16-i számának reagálása, ha a kivándorlás hatásáról tudósít: „Rémes, szívettépő jelenetek játszódtak le a perronon. Asszonyok, egyedül maradó hitvesek jajongása búcsúztatta az indulókat és sírt, zokogott mindenki, az is, aki csak véletlen szemtanúja volt a fájó búcsúzkodásnak. És hallva a borzalmas jajongást, látván a szívetölő jeleneteket: megtelt lelkünk gyilkos gyűlölettel azok iránt, akik a magyar politikát csinálják és így csinálják. Mert csak a vakok, csak a gazemberek politikája lehet az, amely ilyetén gyümölcsöket terem." A kivándorlás történetünk századfordulóra eső másfél évtizedének tartozéka. 1899—1914-ig valamivel kevesebb mint hatezer munkaerős egyén hagyta el Békés megyét. Egy jókora községnyi ember! Minden egyes kivándorlási eset az osztályok közötti konfliktus kifejezése. Ez a csöndes, de szakadatlan mozgalmi folyamat háttere a viharsarki agrármozgalom látványosabb eseményeinek. <198
