Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Krupa András: Öt élő Áchim-anekdota

zajací paprikás. — A vraj by ste ta? — A, ta var. Rád jem zajacinu. — Nuz tak si iba zavolajte aj kamaráta. A prídite, tak vám navarím paprikás zajací. Nuz tak tajsov tavo zo s dvoma. Tak prisli, paprikás hotovy, a ozaj sa opatrili veim ej dobre. A pán Áchim zatiav napísali na cedulu, a polozili jim do vacku, ze: Ste nám ta zedli macke. Stiri macke boli odrali, a na paprikás spravili. Tak ked si precítali vo vacku, velmej boli predeseny, ze: — Takvóto vraj. Ale bolo vraj dobrvo. IV. Pán Milo kamarát boli Áchimovi, a mali ti kone, a hrozne si jich chránili ten Milo, nekceli, ze by jich hnali veTmej. A naveky vraveli: Pán Áchim maju peknie kesavie kone. A tak pán Áchim dali bíreson vápno, ze by zafarbili jich kone, a potom ze by prepriahli do Áchimovho hintova. A tak pojdu sa previesf po honoch. A naveky ten pán Achim: — Iba hnaj tie kone, iba jich hnaj, one idu! A potom ked uz prisli domov, naspät, preprahuju kone, tody zvedeli Milo, ze tie kone jich boli, ze nikdaj nekceli, ze by jidh hnali, a tody jich tak pohnali, ze iba sa tak potile. V. Szóval pán Áchim viactich tretiarov mali. Tak jich zavolali a poviedali jim: — Uz teraz nebude zo s tretilho, iba zo stvrtyho kukuric. Nuz tak potom hundraü, ze hát vraj uz teraz zo stvrtyho? — No, dobre. Ked vraj hundrete, tak tí, co ta budete válalovaí z stvrtyho, tak si tatanto zastante, a vy, co nebudete, tak senka si zastante. Nuz tak aj bolo. -— No, ked hát nekcete zo stvrtyho, tak chojte domov. Tak aj tasli. Tak sa podovrávali malo s tyma. Vyzru pán Áchim na cestu, a poslu bíresa, ze by sli naspät. Nuz tak prisli naspät, Potom zavolav aj tytíh tatan. — Viete co, ked ste vy válalovali zo stvrtyho, ste si nehútali, ze chudobnému nácin zarobií? A tak vy nedostanete kukuric, iba títo, lebo títo nekceli, iba s tretiho. Magyar nyelvű fordításuk: I. Áchim András nevezetes ember volt. Amikor kocsiján ment ki a tanyájára, betért a szőlőskerti (ma: Erzsébethely) kocsmába. Odajárt egy Holuk nevű úr is, aki idősebb tanító volt. Megismerkedtek egymással, s Áchim fizetett neki bort és sört. Ezután Holuk úr Áchim kontójára fogyasztotta az italt. Megtudva ezt Áchim — a kocsmáros mondta el neki —egyszer amikor ismét találkoztak, azt mondta Holuknak: — Eljön velem kocsival a tanyámra? — El hát. — Van jó borom. — No akkor megyek; örült neki. Ki is mentek, s Áchim jól leitatta a tanítót. Azután a béres befogta a lovakat, őt felültették a kocsira, s Áchim azt mondta a béresnek: — A Mónis-kanyarig vidd el, vedd le a cipőjét, a zokniját, kösd össze fűzővel, s akaszd a kezére. Mond neki, hogy <186