Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - Pölöskei Ferenc: Áchim L. András a parlamentben

sének kell tartani, de nem agrárszocialista pártnak, hanem olyan alföldi forradalmi parasztmozsalcmnak. amely fejlődésében az első világháború előtt a legmesszebb jutott el." 1 6 Áchim azonban az alföldi parasztmozgalom vezetése révén s nem utolsó sorban parlamenti szereplése útján rövidesen továbbment a tisztán paraszti prcbkmatikán, s az alföldi leszűkített kereteken. Különösen a koal'ció 1906 áprilisi hatalomra kerülésé után egyre világosabban ismerte fel, hogy az al­földi parasztság gazdasági-társadalmi és politikai felszabadítása lehetetlen az ország egész parasztsága s az adott osztályrenddel szemben álló vala­mennyi szocialista és demokratikus irányzat összefogása nélkül. Az 1906-cs nyári országgyűlési választásokon ismét képviselőnek válasz­tották Békéscsabán. 1903 júliusi képviselőházi beszédében már az egész or­szág feudális kötöttságeket viselő és szenvedő parasztnépének nyomorúságos helyzetét fogalmazta meg. Mindenekelőtt az embertelen, a hatóságok és csendőrök segítségével megkötött és végrehajtott aratási szerződések ellen emelte fel a szavát. Kimutatta, hog|y egy aratómunkás 42 napi aratási és betakarítási munkájáért 2 q búzát kap. ,,A hatóságoknak ez a jogtalan és csendőrökkel való igazságtalan eljárása, basáskodása, s az ilyetén szerző­dések kötése — mondotta többek között — ezek csinálják és fogják meg­csinálni az arató-sztrájkokat,, de nem az izgatók. Nincs az éhes és korgó gycmornál nagyobb izgató". 1 7 Ezután az 1890-es évek agrárszocialista moz­galmainak letörésére létrehozott lex Darányi, az ún. rabszolgatörvény el­törlését, s munkásvédő törvények megalkotását követelte: ,,A lex Darányi­nál fogva, mikor a munkás a* ilyen jogtalan szerződés ellen kikel, fellebbe­zési fóruma sincs, és . . . a szolgabírónak . . . joga van a munkásokat az ura­dalomtól kibérelt ócska istállóba, ócska magtárba rögtön börtönbe elzárni. Ezen a bajon csak úgy lehet segíteni, ha humánus munkás-törvényeket al­kotunk, úgy a gazdák, mint a munkások részére, mert a lex Darányi csakis a nagybirtokosok érdekét védi, de a munkásokét nem." 1 8 Ezután a valamelyest földterülettel rendelkező parasztok érdekeinek haté­konyabb védelmét, s ezzel kapcsolatosan a földbirtok eloszlás hatalmas aránytalanságait fogalmazta meg: „Nagy baj az is, hogy a földéhség rettene­tesen nagy az Alföldön és egész Magyarországon. Egyes kezekben száz és százezer holdak vannak összpontosítva, míg a kisgazdák 4—5 és 10 hcldon tengődnek, s el vanr.ak adósodva annyira, hogy nemcsak az adót, hanem a kamatot sem bír'ák fizetni. Tanújele ennek az, hogy évenként sokezer kis­gazdát dobszóval elárvereznek." 1 9 Ebben a beszédében fejtette ki a legtisz­tábban a képviselőségről vallott s politikai tetteivel gazdagon igazolt felfo­gását. A magyar uralkodó osztályok 1867 után kialakult „képviselői" gyakor­latával a 48—4^-es forradalom példájának népképviselői rangját állította szembe. Büszkén népképviselőnek vallotta magát. ,,Én tudom — mondotta — hegy ellenszevvel találkozik felszólalásom itt e házban, azonban én, ami­kor képviselővé lettem választva nem a tisztelt ház részére, hanem a nép ré­szére és részéről lettem megválasztva, én annak tett ígéreteimet teljesítem." 20 Ennek megfelelően nyújtotta be a magyarországi parlamentarizmus törté­netében elsőként a földosztásra vonatkozó határozati javaslatát: „Tekintve azt, hegy Magyarországnak 49 milliót meghaladó katasztrális hold földjé­ből több mint 17 millió hold kötött birtok és eredeti rendeltetéstől elvont papi­<160

Next

/
Thumbnails
Contents