Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - SZEMLE

gedi Dér Endre idevágó kéziratairól tudunk) először nem itthon, hanem az Egyesült Államokban élő magyarok között hoztak maradandó eredményt. Az Amerikai Magyar Szépmíves Céh kiadásában, 1968-ban, közel háromszáz oldalon jelent meg — néhány példányban Gyulára is eljutott — Értavy Baráth Kata: A háromfejű sárkány című regénye. Az ábrázolt eseménysor 1559ben indul és 1566 őszén, Gyula várának elestével zárul. A szerzőnő széleskörű történeti forrástanulmányokat végzett, általában jó historikus iránytű vezeti. Egy-két apró mozzanatnál vehetjük csak észre a XX. századi viszonylatok, közhitek visszavetítését a XVI. századba. önálló tehetségét, igényességét mutatja hogy teljesen függetleníteni tudta magát a polgári szórakoztató történelmi regényírás szemléletétől, annak előregyártott elemei éppen csak itt-ott villannak föl. (Pl. az 54. oldalon) A kötetben hiteles körképet kapunk a várbeliek életéről, harcairól, a Köröstáj jobbágysága, a gyulai polgárság mindennapjairól is. Meglepően erős az írónő szemléletének baloldalisága, az egyszerű nép, a jobbágyság iránti következetes ragaszkodása. Nagyon áthatja a regényt a Gyula-szeretet, annak is a tudatos szakszerűséggel párosult, legértékesebb változata. Talán a város középkori kultúrájának rajzában van mégis némi megengedhető túlzás. Az árnyalt, szép magyar nyelven megírt regény írói eszközeit elsősorban nyilván saját olvasóközönsége — az amerikai magyarok — oldaláról kell megítélnünk. Ezt nézve a tényszerűséget, a történeti hűséget, a néppel való teljes azonosulást tartjuk a kötet fő erősségének, amellyel fontos szerepet tölthet be idegenbe szakadt honfitársaink ismereteinek megalapozásában és szemléletének alakításában. A megformálást nézve helyenként akaratlanul eszünkbe jut Gárdonyi nagy regénye vagy Móricz Zsigmond egyikmásik munkája, anélkül, hogy kételkednénk az írónő egyéni hangjában. Jellemalkotása nagyon egyértelmű és hatásos, plasztikus, ugyanakkor nemigen tudott megszabadulni a leegyszerűsítéstől, a Jókai-szemlélet utánrezgésétől. (Különösen a török vezérek rajza mutatja ezt.) A Kerecsényi megítélése körüli régi vitában Értavy Baráth Kata a várkapitány reálpolitikus voltát rögzíti. A regény minden bizonnyal megérdemelt sikert aratott az Egyesült Államokban, egy magyarországi kiadó sem vallana vele szégyent. Az írónőről, családjának gyulai származásán túl, közelebbit egyelőre nem tudunk. 1849 augusztusába, a Világos utáni napok letargikus légkörébe vezet el bennünket a másik Gyulán és környékén játszódó regény. Kőris Emil: Vakmeleg (Magvető, 1970.) című alkotása. Az elsőkönyves író Gyulaváriban élte gyermekéveit, akkor szívta magába a regényben lépten-nyomon felbukkanó nyelvi fordulatokat. Kétegyházán tanított, majd Lőkösháza egyik tanyai iskolájában. A középkorú irodalomtanár — „polgári" nevén Stupeczki Emil — jelenleg a főváros közelében él és dolgozik. Regényét az irodalmi kritika már bonckés alá vette más fórumokon, mi is szívesen teszünk néhány megjegyzést. A történeti-lokálhistóriai hitelességet ez a könyv is követi, érvényesíti, a nagyobb összefüggéseknél és az egykorú Gyulát leíró oldalakon egyaránt. A szerző egyéni hangja, sajátos stílusa ittott jelentős magaslatokat ér el, általában megvan a könyv egyedi atmoszférája. Kőris Emil a modern, helyenként jelzésszerű stílus egyes elemeit jól vegyíti a realista személyiségábrázolás korszerűségével. A kötet sodrását nézetünk szerint a szerkezeti gyengék, az alapkoncepció vitatható volta csendesíti le. A regény főhőse, Borgói Tamás honvédkapitány, az első oldalakon megérkezik embereivel a mályvádi erdészházba, az ő tudtával, az ő szeme előtt történik sok minden, de ő maga voltaképpen a tépelődés, a kínzó bizonytalanság és a halvány remény indította gondolatokkal viaskodik, a mű központjában is ezek állnak. Ezzel a kötet eseményessége leszűkül; ami az erdészházon kívül történik, inkább csak impulzus az újabb gondolatáradathoz; akik körülötte vannak, egyben-másban megtestesült véleményváltozatok, magatartásbeli variációk inkább, mint igazi egyéniségek. Az ilyen formában jelentkező didaktikusság nem előnye a regénynek. Kőris Emil a határozott, egyéni írói arculat több jelét mutatja első könyvében, indulása bíztató és erőteljes, várjuk újabb munkáit. <143