Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - SZEMLE

CSONKA ROZSA: SZARVAS JÁRÁS-VÁROS SZABAD NEGYEDSZÁZADA 1945—1970. Hazánk felszabadulása 25. évfordulójának megünneplése nem formális jellegű volt. Országos és helyi méretekben összekapcsolódott negyedévszázados eredményeink felmérésével. Felvirágzott a hosszú idő óta elhanyagolt helytörténetírás, hogy megóvja a feledés porából népünk nagyszerű hőstetteit, hogy összegyűjtse botladozásaink történetét is — hogy megóvjon hasonló hibáktól, hogy megerősítsen meggyőződésünkben: jó úton járunk. A gyűjtemény is — amelyet elejétől végig érdeklődéssel olvastam — ezek közül való. A lelkes és hozzáértő szerzői kollektíva — Gajdócs György, Rózsa Béla, Molnár László, Litauszki András, dr. Tóth Lajos, dr. Kovács Gábor, Szalay Mihály, dr. Vincze Ferenc, Praznócy Iván, Radnai József, Papp László, Danda Mihály, Margócsy Gyula, dr. Vigh Károly, Ruzicskay György, Banecker La jos, dr. Koós Ferenc, Borbély Sándor, Márton Gábor, Paróczay Gergely, Herczek Ferencné, Kovács János, Pálus András, Susányi István, Torda Lajos, Hunya Tibor, Gulyás György, Szabó Károly, Tusjak Mihály, Vaskor András, Zöldi Lukács — névszerinti bemutatást is megérdemel. Szarvas és környékének rajongó szeretete vezette tollúkat írás közben, de nem gubóztak be az ország és világ dolgaitól való elzárkózás roszszul értelmezett lokálpatriotizmusába. A jó szerkesztés dr. Tóth Lajos érdeme, aki népes lektorgárdára támaszkodott munkájában. Kiemelném közülük Honfi Józsefet, aki sok értékes tanáccsal segített emelni az értékes, de még nyers anyag színvonalát. Minthogy Szarvas és környéke ma is elsősorban mezőgazdasági jellegű (a járás lakosságának 61 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban) legynagyobb jelentősége a mezőgazdaságban végbement per manens forradalomnak volt. Több dolgozat foglalkozik a tőkés-földbirtokos rendszer e vidéken is jellemző viszonyaival. A felszabadulást követő földosztást csakhamar követte — az ország sok vidékét megelőzve — az első termelőszövetkezetek megalakulása. A szerzők nem leplezik a szocializmus alapjai lerakásának nehézségeit. Az úttörők munkája tele volt küzdelemmel, nagy többségük mégis hűségesen kitartott a szövetkezet mellett. Az azóta eltelt időszak őket igazolta. Igen jelentős fejlődésen ment keresztül a város és a járás ipara. Mindenekelőtt a szövetkezeti jellegű ipar, amely az ipari dolgozók 76 százalékát foglalkoztatja. Több közülük — mint pl. a Békésszentandrási Szőnyegszövő, vagy az Endrődi Cipész Szövetkezet országos hírre tett szert. Örömmel olvastunk a hajdan oly híres Kner Nyomda újjászületéséről is. Érdemes lett volna azonban felvetni az eredmények mellett azt a problémát, hogy ez az ipari fejlődés nem tartott lépést az országos színvonallal, s éppen ez vált az elvándorlás okozójává. A kiutat pedig a további iparosításban, illetve a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tételében kell keresni. Szarvas és vidéke a legjelentősebb fejlődést kétségkívül kulturális és egészségügyi téren érte el. Nem lehet meghatódás nélkül olvasni az analfabetiz<136