Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pálmai János: Az általános iskolai tanulók pályaválasztásáról

lános iskola 8. osztályát. Szerettek volna továbbtanulni, de szüleik ellenezték azt és otthon maradtak. Az ÁFÉSZ — figyelemmel a tanulók alkati adottságaira — munkaszerződést ajánlott részükre. Végül a szülők akarata szerint F. János kőműves lett, helyét azóta sem találja a faluban, F. József fogatos az egyik termelőszövetkezetben, és bevallása szerint nem leli örömét munkájában. A mezőgazdasági szakmunkás bizonyítványt szerzett tanulók sorsát vizsgálva olyan tapasztalattal találkozunk, amely a fiatalok munkahelyi kötődöttségét közömbösíti. P. Ida agrármérnököt adminisztratív munkával bízta meg az egyik gazdasági szerv. H. József kertész szakmunkás a fogatosokhoz kapott beosztást. A részükre járó magasabb munkabért nem folyósították. Ennek eredményeként sorsukkal elégedetlen munkásokká váltak. A pályaválasztási törekvésekben — mint erre a példák is utalnak — nem csupán az egyéni óhajok, hanem a különböző foglalkozásokról kialakult társadalmi értékítéletek tükröződnek. (Ilyenek pl.: az elérhető kereset, az érvényesülés perspektívái, a munka feltételei, a munkahely szeretete, vonzalma stb.) Érdemes ez utóbbinál kissé elidőzni és a járás egyik népesebb községének iskoláztatási adatait elemzés alá venni. A községben két — rentábilisan gazdálkodó — termelőszövetkezet működik. A munkaképes lakosság 38%-a a termelőszövetkezetekben, 14,1%-a a szakcsoportokban dolgozott. Mindkét szektor azonos gonddal küzdött, a munkaerőutánpótlással. Az utánpótlást az általános iskolát végzett tanulókra tervezték. Feltűnt, hogy az 1966/67. tanévben végzett, de otthon maradt 89 tanulóból a 16—17. életév elérésekor többen otthagyták a termelőszövetkezetet és minden előképzettség nélkül más munkaterületen helyezkedtek el. Mind a tanulók, mind a szüleik részéről megnyilvánuló „tartózkodás" mögött reális indítékok húzódnak meg. (pl.: a fizikai munka, az ellenérzés, a fizetési feltételek stb.) A felmérés több jó képességű tanuló sorsára is fényt derített. E tanulók osztatlan jellegű iskolában szereztek végbizonyítványt. Munkaviszonyt ugyancsak lakóhelyükön találtak. Továbbtanulásukat gátolta a családi környezet ingerszegénysége, és a „rossz akusztika." A vázolt számok és adatok emberi sorsokat takarnak. Egyikük a boldog pályateljesülés útjára lép, másikuk útja göröngyössé válik. Az élet fejlődése a fizikai munka jellegének változását eredményezi és mindinkább ötvöződik a szellemi munkával való kapcsolata. Ennek ismeretében az általános iskolai nevelőmunka alapgondolatává kell tenni azt az értékmérő elvet, hogy a szocialista társadalomban az ember rangját, társadalmi megbecsülését mindenekelőtt végzett munkájának minősége adja. Egyidejűleg azonban olyan társadalmi hátteret kell teremteni a pedagógusok mögé, amely erősíti munkájukat, s ennek tudatában kedvezőbb utat tudnak találni mindazon tanulók számára, akik valamilyen oknál fogva kimaradtak a továbbtanulási lehetőségekből. „Az a tény, hogy a fiatalok — főként az értelmiségi és alkalmazotti fiatalok — pályaválasztási törekvései nem állanak összhangban társadalmunk reális lehetőségeivel, nem pusztán azt tükrözi, hogy a fiatalok jelentős csoportjai szabadulni akarnak a fizikai munkától, vagy hogy a meztelen „anyagiasság" vezérli őket. Az a tény is tükröződik ebben, hogy eljövendő életpályájukkal szemben nagyobb igényeket támasztanak, s intellektuális tartalmat, az alkotás és a változatosság, a „humanizáltság" mozzanatát keresik benne. Ezeknek a törekvéseknek viszonylag gyakori meghiúsulása a fiatalok jelentős csoportjaiban többé-kevésbé súlyos konfliktusokat okoz — főként ott, ahol ezek a jelenségek sűrűsödnek (8. osztályt végzettek)." Ezek feloldása igen fontos feladata minden pedagógusnak. 2. A tanulói személyiség megismerésének jelentősége a pályaválasztás szempontjából. Az általános iskolai rendtartás a pedagógusok kötelességévé teszi, hogy „ ... törekedni kell a tanulók személyiségének sokoldalú, alapos megismerésére." <110