Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Balogh Imre: Adalékok Doboz község felszabadulásának történetéhez

äz egyik tisztás területen sorba, szorosan egymás mellé fektették, mondván, hogy jól közel húzódjanak egymás mellé, mert „az éjszakát itt kell tölteniök." Az egyik csendőr közben bezörgetett Z. Szabó Károlyné temetőcsősz feleségének (férje katona volt) az ablakán. Figyelmeztette arra, nehogy megijedjenek, mert újfajta fegyvereket fognak a temetőben kipróbálni. Ezt követően Boldizsár parancsára iszonyatos sortüzet bocsátottak a fekvő cigányokra, majd kézigránátokat dobáltak közéjük. Azért, hogy bestiális cselekedetüket 100°/o-ig elvégezzék, áldozataikat egyenként megvizsgálták s akik még életben maradtak, azoknak közvetlen közelről fej- és szívlövéssel ontották ki életüket. A holttesteket hat Doboz-sósszéki cigánnyal temettették el, 230—110 cm széles és 80—100 cm mélységben. Az utóbbi cigányokat dolguk végeztével azzal fenyegették meg, hogy rájuk holnap is szükség lesz, s amennyiben a szájuk eljár, ők is hasonló sorsra jutnak. Boldizsárék ezen elvetemült cselekedetük után, mint akik jól végezték dolgukat, visszatértek az istállóban maradt foglyokhoz, és a köztük levő két csinosabb leányt kikísérték a kastélykertbe és arra kérték, hogy velük nemi viszonyt folytassanak, mert ha nem, akkor meghalnak. Ez volt az ára szabadulásuknak. Hajnalban a két leányt szabadon engedték, és a többi foglyot tovább kísérték. Október 6-án délelőtt a Békéscsaba és Kondoros közti útszakaszon a szovjet gépesített egységek utolérték őket. A Boldizsár vezette különítmény ijedtében szétfutott, a foglyok pedig elmenekültek. Boldizsárék Szentesre foglyok nélkül jutottak el. A szentesi csendőrségen arra hivatkoztak, hogy az úton szovjet légitámadást kaptak és ez idő alatt a foglyok elmenekültek. Arról azonban hallgattak, hogy Dobozon húsz embert kegyetlenül meggyilkoltak. A belügyi szervek 1956-ban vizsgálták ki a gyilkosság körülményeit és a fenti tényeket a vizsgálat során derítették ki, a Békés megyei Népbíróság ítélkezett a gyiikosok felett. Az ítéletet végül a Legfelsőbb Bíróság hagyta jóvá. Boldizsár Jánost életfogytig tartó, Kalocsai György 8 év, Magyar Ferenc 8 év és 6 hónap, Molnár János 5 év és 5 hónap szabadságvesztésre ítélték. Jakab János külföldre menekült a nép igazságszolgáltatása elől.6 Az 1944. október 6-i események Az október elsejei napsütéses napokban a község élete telve volt fojtott nyugtalansággal. Az 5-én éjjel történt tömeggyilkosságról a lakosság még azon éjjel tájékozódott. Elterjedt a hír, hogy a faluban addig ellenőrzés alatt tartott baloldali személyek közül 6-án éjjel kb. 80 főt fognak kivégezni, erre a lista el volt készítve. A lakosság többsége október 6-a reggelét igen izgatottan várta. A szovjet katonai erők jelentékeny tüzérségi erő támogatásával hatalmas nyomást fejtettek ki, 1944. október 6-án hajnal előtt előre lendültek, és a Varsándi úton haladva elérték a magyar határt Gyula közelében. Itt csak gyenge ellenállásba ütköztek. Hajnali 3—4 óra között tüzérség, sztálinorgonák, aknavetők, nehéz lövegek iszonyatos hangkoncertje verte fel a határhoz közel eső városok, községek lakosságát. A Gyula és Doboz közt beásott magyar tüzérség hajnali 5 óráig felelt a szovjet ágyútűzre, majd egy része gyorsan tovább vonult. Reggel 6 óra után a Gyulán tartózkodó könnyű tüzérség Doboz felé távozott. Gyula város, szinte Sarkad községgel egyidőben, még a reggeli órákban szabadult fel. A szovjet egységek Gyula, Sarkad felszabadulása után Békéscsaba és Doboz felé vonultak.

7 Doboz községben az első felszabadító szovjet katonai egységek délelőtt féltizenegy órakor, Gyula felől jövet, a község főterére érkeztek, (Főleg lovasság, gyalogság és könnyű tüzérség.) A falu lakosai a szovjet katonák megérkezésekor nem mertek az utcákon mutatkozni. Juhász Ferenc, a Kossuth tér 13-as számú ház lakója, aki az első világháborúban orosz hadifogságban került, és több mint 5 évig élt köztük, s jól megtanult orosz nj'elven beszélni, a hír hallatára vászonból rögtönzött fehér zászlóval sietett a szovjet egységek fogadására. A hősök szobra mellett, a műúton haladó szovjet egységek vezetője egy hadnagy és főhadnagy megállították egységüket és szeretettel köszöntötték Juhász Ferencet. Viccesen megkérdezték tőle, hogy miért nem vörös zászlóval fogadja őket. Érdeklődtek afelől, hogy mi van a lakossággal, hol vannak. Tartózkodik-e a községben magyar, vagy német 121