Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - SZEMLE

FILADELFI MIHÁLY A TANÍTÓMOZGALMAK KEZDETE BÉKÉSCSABÁN Külsejében szerény, kedves kis alakban megjelent könyv. Tartalmában az első kísérlet arra — amint a szerző írja — • „ . . . hogy feltárja a Tanító Egylet első eveinek vizsgálata kapcsán, mint próbált a csabai tanítóság korszerű lenni száz évvel ezelőtt, s ennek bizonyításával szeretné (a szerző) a mai utódokat hasonlóra késztetni." A mű értéke nem csak e célkitűzésében rejlik. Hanem többek között abban is, hogy a szerző törleszti a helytörténeti kutatás és -írás régi adósságát, amellyel országunk közművelődésügyének régen sírban porladó békéscsabai napszámosai, a tanítók emlékeinek tartoztunk. Jó, hogy városunk negyedévezredes történelme s a hármas évforduló kutatásra, munkára késztették s megszólaltatták a szerzőt, aki pedagógus. A szerző az első fejezetben a népoktatás alapjainak lerakását idézi és értékeli. Rámutat arra, hogy már ezelőtt száz évvel is mennyire szükség volt a természettudományos oktatásnak helyet biztosítani az elemi iskolában. A könyv olvasásakor önkéntelenül arra gondolunk, hogy mennyire a maihoz hasonló problémát kellett már megoldani az 1868. évi XXXVIII. törvénycikkel állami, társadalmi és gyakorlati szükségként. Sajnos, az akkor fennálló társadalmi rend és az egyház erői, a történeti körülmények nem tették lehetővé a teljesebb megoldást. Ennek ideje csak a felszabadulással jött el. A könyv második fejezetében a Békéscsabai Tanító Egylet születését, küzdelmes gyermekéveit idézi a szerző. Igen helyesen — a mai nap is érvényesen — emeli ki az egylet fő célját: az önképzést. Valóban úgy van az ma is, hogy a magára hagyott pedagógustól nem várhatjuk, hogy a pedagógia minden területén szükséges eligazodáshoz elegendő tudása, hibáinak, tévedéseinek megszüntetéséhez, elkerüléséhez nélkülözhetetlen éleslátása, elmélettel alátámasztott értékelési mércéje legyen. A tanítónak ma is — mint száz évvel ezelőtt is — állandóan gyarapítani kell szellemi kincsét, képzet- és fogalomállományát. A szerző rámutat arra, hogy az egylet megalakulásának burkolt célja is van. Hiszen az önképzés előmozdításán kívül: „főleg kollektív jellegű bér- es egyéb szociális kérdésekben is állást foglal". E tényben jól látja a szerző a jogaiért küzdő csabai tanítóságnak politikai és társadalmi mozgalmát. Erénye — többek között — a III. fejezetnek, hogy bepillantást enged az 1869. évi tanterv tantárgyi célkitűzéseibe, művelődésügyi anyagába. A sorokból kicsendül az is, a békéscsabai tanítóság jól tudta, hogy az oktatás-nevelés eredménye személyi erőkön, egyéni képességeken múlik. Éppen ezért szellemi kincseik gyarapítására, tanítási módszereik csiszolása, finomítása, tökéletesítése érdekében vitatták meg a számtan, a nyelvtan a testnevelés tantárgyak problémáit. De milyen alapossággal, milyen magas igénnyel, s milyen kritikusan! Jó emlékű Bollek József esete példázza ezt, akinek az egyletben történt „gyakorlati felépítését" a törtek összeadásáról nem fogadták el, mivel a kezelt anyag az egészből csak egy kiszakított részt képezett." A befejező IV. rész szól azokról a kapcsolatokról amelyet az egylet keresett és teremtett az országban működő más egyletekkel. De idéz azokból a momentumokból is, amellyel a csabai tanítóság érdekét védi. Ezekből csak egyet emelünk ki. Egyetlen fogalmat, s e kiemelés ne tűnjön a lényeg meg nem látásának. A „szegénytanító" fogalmát, amely fogalmat csak az öregek ismerik. Fiataljaink — örömünkre — nem. Ennek ellenére nem szabad sohasem felejtenünk, hogy ezelőtt száz évvel a zömében egyházi tanítók fizetése az egyház kényétől-kedvétől, az egyház jövedelme pedig sokszor a hívek adakozó jókedvétől függött. Es milyen sokirányú volt az egylet tevékenysége! Tanítói fizetések felemeléséért készítendő és a Közoktatásügyi Minisztériumhoz benyújtandó beadványhoz csatlakozás, betegsegélyező pénztár felállításának követeléséhez csatlakozás, az 1870ben összeült első egyetemes tanítógyűlésen képviseltetés, a bécsi világkiállításra utazási kedvezmény kérése a minisztériumtól, az 1868-as elemi iskolai törvény revíziójával kapcsolatos tárgyalások stb., stb. Elődeink e nehéz harcaikkal egyengették azt az utat, amely a mához vezetett. 538