Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - SZEMLE

elég, s a télen már nem lesz mit ennie! Mi lesz egy olyan országgal, amely sokmillió mezőgazdasági munkaerőt csak 8—10 hétig tud egy évben foglalkoztatni, s azután nem képes nekik munkát és kereseti lehetőséget biztosítani? Ezek olyan kérdések, amelyeket én itt vidéken sokkal közelebbről látok, mint ti, és bizony nem tudok aludni, ha rájuk gondolok. Nem is akarlak Téged ezekkel keseríteni, már azt is sajnálom, hogy ennyit írtam róluk, csak saját lelkiállapotomat akartam ezzel magyarázni." Arra, hogy mi mindenre derül fény e levelekből, még egy-két adatot hadd idézzünk. Szabó Lőrincet 1926-ban elbocsátották az Esítől. Indokolás: mert „bolsevista gondolkodása belső veszély volna", s hogy írásai Miklós Andor főszerkesztő ellen irányultak annak saját lapjában. Amiben van is valami, fűzi hozzá Szabó Lőrinc, noha „személyes támadó indulat" nem vezette. — Keveset tudtunk eddig Kner Imrének az örökség felosztása körül testvéreivel támadt problémáiról. Utóbbiak ui. túlzott követeléseket támasztottak s ez fölöttébb megviselte Kner Imrét. Végre a közönség e kötetben erre is találhat — egyelőre csak — utalásokat, de ez is valami. Ami a könyv kiállítását illeti, az bizony messze alatta marad azoknak az elemi követelményeknek, aminek a könyv főszereplője, Kner Imre, minden munkájában, még a marhapasszuson is, megfelelt. összegezésül még csak annyit, hogy ezt a szinte kimeríthetetlenül gazdag tartalmú könyvet mindenki kezébe el kellene juttatni, aki joggal akar tagja lenni a „művelt emberfők" társaságának. Tehát azok kezébe, akik kellő problémaérzékenység birtokában nyitott szemmel tudják olvasni ezeket a páratlanul izgalmas kortörténeti dokumentumokat. SZU REZSŐ EMLÉKEZÉS A KEZDETRE A negyedszázados évforduló megünneplésére készült megyei kiadvány húsz viszszaemlékezése a legváltozatosabb nézőpontokból tekint vissza felszabadulásunk első napjaira és az azt követő néhány év sorsformáló eseményeire. A visszaemlékezésgyűjtemény a jövő helytörténetíróinak nélkülözhetetlen forrásműve lesz, ezért a kötet időtálló értékű. Már a felszabadulás előtt is Békéscsaba volt a megye munkásmozgalmi központja, ez a szerepe 1945-öt követően még inkább megnövekedett, így helyeselhető a kötetet szerkesztő Varga Istvánnak az a szempontja, hogy a visszaemlékezésekből öt Békéscsaba felszabadulásával, az első idők pártszervező tevékenységével és az új igazgatási szervezet munkájával foglalkozik. Közülük dr. Szakmáry Gyula közvetlenül a felszabadulás előtti napok eseményeiről ad helyzetjelentést, a légvédelmi szervezet, a bombázások utáni romeltakarító osztag munkájáról, továbbá a katonai vezetők fejvesztettségéről. Szobek András, Hankó János, Vizsnyiczai János visszaemlékezéseinek legjelentősebb része a kommunista pártszervezet megalakítására és működésére vonatkozik. Szobek András visszaemlékezéseinek vannak a legszélesebb távlatai, minthogy előbb párttitkári, később főispáni tevékenysége során az egész megyére kiterjedt működési köre. Külön jelentőségteljes az a 10 pont, amit javaslatára a békéscsabai pártvezetőség határozattá emelt és azok közül is az. amely elhatározta, hogy a pártmunkájukat az egész megyére kiterjesztik. A megyei „Antifasiszta Demokratikus Blokk" megteremtésében, annak eszméinek terjesztésében Szobek Andrásnak voltak kiemelkedő érdemei. Visszaemlékezéseinek értékét az is erősíti, hogy megemlíti az első idők nehézségeit, a vésztői és dobozi anarchikus állapotokat, Rábai vésztői „köztársaságát". Vizsnyiczai János emlékezéseinek az ad jelentőséget, hogy a békéscsabai politikai fejlődést megkísérli az egész megyére vonatkoztatni. Továbbá az, hogy mint az első. megyei SZOT-titkár beszámol a szakszervezeti munka megindításáról, a különböző szakszervezeti bizottságok újjászervezéséről Kiszely András visszaemlékezéseiből végül azt kell kiemelni, hogy a vezetőszereplő közvetlen tapasztalataiból adhatott beszámolót az ideiglenes városi tanács megválasztásáról, a városi közigazgatás átvéte533