Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - SZEMLE

kell. Aztán a játék, a félelem, az egymásrautaltság színpompás csodává teljesedik: összetartozásuk nyilvánvalóvá lesz, életük értelme a másik szerelme. A háború zúg, kavarog — a gellérthegyi villában álmot sző a jövőről két árva, de már nem magányos ember. A kitűnő író, kitűnő színpadi játékát. Adám Ottó szuggesztív erejű rendezése és két csodálatosan igaz színészi alakítás emelte megrázóan szép előadássá Almási Éva lírai, könnyed, erős és összeomló pillanatokból ötvözte össze a lány alakját: Huszti Péter biztonsága, tehetsége és magas fokú játékintelligenciája a fiatal színész sikereit igazolta. Egy szerelem kezdete és rekvieme, a háború utáni idők látszólag csendesedő viharában találkozó lengyel lány és orosz fiú pompázó szenvedélye, és semmibe zuhanása: valahogy így kezdődik a Varsói melódia, L. Zorin lírai története, mely a színházi napok kiemelkedő eseménye volt a Katona József Színház előadásában. Megelőzte őket a nagyhírű budapesti siker, és a mindent elsöprő Szovjetunió-beli. így aztán a várakozás Békéscsabán is minden elképzelhetőt felülmúlt. Szép történet, emberi pillanatok öntörvényű mozaikja, igaz törekvések, akarások gyönyörűsége Zorin világa, amelyben első helyen a tiszta emberi kapcsolatokba vetett hit áll, az emberek mikro-világa, az a hihetetlen erő, mely meghatározza az egész emberiség arcát. De az egyik viszszahat a másikra, az emberek által kialakított környezet beleszól az egyéni sorsokba, és nem mindig úgy, hogy a szépséget és a jóságot erősítse. Beleszól úgy is, hogy pusztít, hogy öl, hogy eltávolít egymástól két egymásnak teremtett embert, miként Helgát és Viktort távolítja el Zorin színpadán. Sokáig zeng bennünk a lengyel lány és az orosz fiú szomorú, lírai története, semmibe zuhanásuk fájdalma, hitük elvesztése, találkozásuk elmúlása. Nem véletlen a siker, a két szerep nagy lehetőség. Bár a dráma a második részben egyre változatosabbá szürkül, egyre felületesebb lesz, Törőcsik Mari és Sztankay István alakítása magasizzású élmény. Nem tudni, hányadik előadás után is az, ha a fáradtság jelei fel is bukkannak néhol, és ha többet is vártunk, amit kaptunk. Iglódi István rendező a két remek színésszel olyan hármas, mely a sikert eleve önmagában hordozza, és amelyre nagyon oda kellett figyelni. ötödik napon a békéscsabaiak stúdiószínháza, a „Viharsarok 70" mutatta be Görgey Gábor: Délutáni tea, és Christopher Fry: Nem ritka a főnix című egyfelvonását, Sándor János rendezésében. A színházi napokon bemutatott két egyfelvonásos után már megtartották a harmadik premiert is, melyen Arbuzov: Az én szegény Maratom című kétrészes színpadi párbeszédét játszották, rendezője Máté Lajos volt. A békéscsabai stúdió a jövő évadban Rideg Gábor dokumentum játékára készül. mely szintén érdekes kísérletnek ígérkezik. A színházi napok magasszínvonalú zároakkordja a győri Kisfaludy Színház előadása volt. Robert Bolt: Kinek se nan, se szél c'rriű művét játszották. Morus Tamás, a XVI. század nagy angol humanistája a hőse ennek a drámának, és általa a meg nem alkuvó, hite és szíve parancsa elleni kiegyezésre képtelen, tiszta és igazságra törekvő emberi magatartás. Az író. és a színpadi megjelenítés közös, erőteljes, egyetlen célja azt bizonyítani, hogy az ember lelkiismereti békéje minden korban, minden időben a harmonikus, az alkotásra alkalmas élet alapvető feltétele. Ugyanakkor, mintegy ezzel rezonálva sugallia azt is, hogy bár valaki a legiobb törekvések, az igazság hű és rendíthetetlen ereiű szószólója, ha a világtól elszakadva, ha nz úi áramlatokat meg nem értve az, tragikus bukása elkerülhetetlen. Egyszóval: amilyen bonyolult, összetett az élet, ,1 valóság és abban a személyiség harca önmagával önmagáért, emberségéért és mások tisztaságáért, olyan bonyolult és sokszálon futó a Bolt dráma cselekménye is. melyből mégis pompásan zeng fel a fő szólam: a megalkuvásra képtelenség morustamási fensége. A rendező, Várady György ritkán tapasztalható intellektuális erővel és fölényes biztonsággal adja át a dráma fő szólamát a kitűnő Solti Bertalannak. aki — azt hiszem — élete egyik nagy alakításával lepte meg azokat, akik az plőadást látták. A hatalmas energiákat igénylő szerep, Morus Tamás sziklából kibontott alakja három és félórás magasfeszültségű koncentrációt követel, Solti művészete uralta ezt a feladatot, és lenyűgöző élménnyel ajándékozta meg a nézőt. Mellette a narrátor különös, folyton átváltozó alakját Bajka Pál formálta meg kitű529