Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Jároli József: Adatok Orosháza 1744-1760 közötti össznépesség-számának alakulásához

nem növekedhetett olyan mértékben, mint amit az adatok mutatnak. Jelentős beköltözés növelte meg a népességet 1746—54 között. Honnan vándorolhatott be ez a népesség? Mint az orosházi példa mutatja, az ország távolabbi vidékeiről vagy a megye területéről. Viszont fogyó népességről az ország egyetlen területéről sem kapunk adatot az erre vonatkozó összeírásokból, sőt a II. József korában készített összeírás adatai is kulcsadatok arra nézve, hogy a népesség nagyobb számban vészelte át a török hódoltság viszontagságait, mint eddig feltételezték.

13 Ez viszont azt jelenti, hogy a török kiűzése után a nádasokban, mocsaras területeken, vagy a hódoltságot átvészelő településekben nagyobb népesség élt, mint ahogy azt eddig ismertük. Főleg a szegény népelemek kerestek menedéket a pusztító török hadak elől az előbb említett természetes „erődítményekben", és a hódoltsági területek visszafoglalása után nagy számban hagyták el korábbi lakóhelyüket. Mivel teljesen vagyontalanok voltak, róluk sehol sem készült a megyei adatfelvételekben kimutatás. Tekintve, hogy az ország más területén is számolhatunk hasonló lehetőségekkel, a magyarság török hódoltság utáni pusztulásáról vallott eddigi nézetek felülvizsgálata is előtérbe kerülhet. Az elemzés során láthatóvá vált, hogy a korábban pontosnak vélt adatsorok a ténylegesen a községben élt családok számának csupán felét ha tartalmazták. Mi okozhatja ezt a nagymértékű torzítást? A kor adózási gyakorlatában kell keresni a megoldás kulcsát. Az adóösszeírások mindig háztartásokat írtak össze, s egy-egy háztartás több családot is magában foglalhatott. Az országos adókivetéshez szükséges adatfelvételek ugyanakkor minél kevesebb adózó jobbágyporta kimutatására törekedtek. Hasonlóképpen a vármegye házipénztári összeírásaiban a község érdeke volt kevesebb adózó család kimutatása. A közölt adatok, azt hisszük, meggyőzően bizonyítják az összeírások ingatlan alapját, amelyre egyedül építeni a következtetések épületét meglehetősen kockázatos dolog. Márpedig a török hódoltság utáni Békés megyéről is szomorú képet festenek a történeti munkák, ami talán a megye több helységére kiterjesztett hasonló adatgyűjtés révén módosulhat. JÁROLI JÓZSEF JEGYZETEK 1. Veres József: Orosháza, történeti és statisztikai adatok alapján, Orosháza 1886, 21. 1. 2. Hajdú Mihály: Az orosháziak története 1744 előtt. Békési Élet, 1969. rv. évf. 2. sz. 3. Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. Bp. 1870. 260. 1. 4. Békés megyei Levéltár, Gyula, Feudáliskori összeírások 54, 55, 79. sz. 5. Veres i. m. 25—28. 1. 6. Evangélikus Egyházközség. Orosháza I. köt. Vegyes anyakönyv. Keresztelések és esketések az 1744—1785. években. 11—49. folio. 7. Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII—XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 1969. Somogyi Almanach 12. szám. 32. 1. 8. H. Veres Eva: A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban a XVII. század közepén. Történelmi Szemle 1958. I. évf. 3—1. sz. 245. 1. 9. Orosz Béla: Békés megyeiek Nyíregyházán. Békési Élet 1968. III. évf. 3. sz. 305. 1. 10. Kováts Zoltán: Somogy megyei községek népesedési viszonyai 1748-ban. Klny a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiből. Szeged, 1964. 238. 1. 11. Kováts Zoltán: A XVIII. századi népességfejlődés kérdéséhez. Agrártörténeti Szemle. 1969. XI. évf. 1—2. sz. 221. 1. 12. Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII—XVIII. század fordulóján, i. m. 13. Dávid Zoltán: 1715—20. évi összeírás. A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József, Bp. 1957. 516