Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Jároli József: Adatok Orosháza 1744-1760 közötti össznépesség-számának alakulásához

családok, ahol a családok természetes összetétele megfelelt az optimális munkaerőszükségletnek. Az, hogy az egyes családokban megvolt-e a lehetőség arra a munkaszervezetre, amelyet az örökölt, vagy szerzett gazdaság megkívánt, sok jobbágy család sorsát döntötte el."« Mint láttuk, tehát a gazdasági okok miatt alakult így az egyes háztartások összetétele. Az anyakönyv segítségével viszont a háztartásokban élő nem adózó családtagok számát tudjuk meghatározni. A megkülönböztetés igen lényeges az össznépesség meghatározásánál. Azonos kulcsszámmal, koeficienssel nem dolgozhatunk. Más egy család átlagos nagysága, és más egy háztartás átlagos nagysága. A forrásokból kigyűjtött névanyag egybevetésének első lépése a háziadó összeírások neveinek összehasonlítása. Az 1746-ban keletkezett összeírás 105, az 1752-es felvétel pedig 182 adózót sorol fel. 1754-ben pedig 228 adózó háztartást tartanak nyilván Orosházán. Az összehasonlítás a következő képet mutatja: az 1746-ban öszszeírt nevek közül 1752-ben már csak 73 szerepel. Harminckét névvel nem találkozunk ebben a felvételbea. Az 1754-ből szármáit adatok viszont az előző két összeírás neveiből 157 azonos nevet tartalmaznak, amelyek közül az 1746-os összeírásból 72, az 1752-esből 85 név szerepel. 1752—54 között viszont 25 adózóról nem kaptunk adatokat. E látszatra száraz adathalmaz a népesség nagyarányú mozgására utal. Azok, akik eltűntek az egyes összeírásokból, egyrészt az adatfelvétel feltételezhető pontatlansága miatt, másrészt az elvándorlás és az időközbeni elhalálozás következtében nem szerepelnek az összeírás névanyagában. Az új nevek feltűnése is több okra vezethető vissza. Adódhat ez egyrészt a községbe időközben betelepülők nevének felvételéből, másrészt a belső népességnövekedésből is. Az új házasságkötések révén ugyanis új adózó alanyok kerülhetnek az anyagba, olyanok, akik eddig szüleikkel együtt éltek egy háztartásban. Az utóbbi állítást látszik alátámasztani az a tény is, hogy a összeírások több, a régebbiekben már szereplő családneveket tartalmaznak. A bevándorlásra vonatkozóan az anyakönyvből nyerhetünk adatokat. Az anyakönyv ugyanis előszeretettel használja az azonos nevű családok megkülönböztetésére az előneveket. Ezek közül nagyon sok a helynévből képzett, amely a beköltöző korábbi illetőségét mutatja. Természetesen az anyakönyvben előforduló nevek a beköltözők kisebb hányadát képezik, hiszen nem minden újonnan érkezett telepes alapított mindjárt családot, amely révén a házasságkötések, vagy a keresztelések között találkozhattunk volna a nevükkel. 1746—51 között 26, 1751—54 között 3, és 1754—60-ig 11 előnévvel rendelkező új családnevet mutathatunk ki az anyakönyvi bejegyzésekből. A bevándorlás intenzitására következtethetünk az 1746-os háziadó összeírás anyagából is, hiszen az említett 105 családnevet három kategóriában sorolja fel. Megkülönbözteti azokat a gazdákat, akik az első, a második, illetve a harmadik rajjal telepedtek le a községben. A bevándorlás a nevek tanúsága szerint elsősorban a megye területéről mutatható ki, hiszen az 1744-ben ideköltöző zombaiak az ugyanebben az évben készült háziadó összeírás tanúsága szerint a megye 19 községe mellé huszadiknak alapították falujukat. A betelepülők az előnevek tanúsága, valamint a név melletti megjegyzések szerint Komlós, Csaba, Vásárhely településekről jöttek a legnagyobb számban. Az előnevek alapján a betelepülök 40 százaléka jött ezekből a helységekből. De jöttek az akkor még mozgásban levő Tiszántúl számos területéről is. A népesség növekedése mellett a lakosság elvándorlásával is számolnunk kell. Igaz, erre vonatkozóan elég gyér adatokkal rendelkezünk, főleg azt nehéz rekonstruálni, milyen helységekbe irányult. Azt tudjuk például, hogy Nyíregyházára is települtek orosháziak, más békési községek lakóival együtt, ami arra utal, hogy a népmozgás a megyében sem szűnt meg ezidőtájt.

9 Arról is van tudomásunk, hogy az orosházi lakosok között a későbbiekben is felmerült a továbbvándorlás gondolata. A név szerint feltüntetett háztartásfők száma mellett a velük egy portán élő zsellérek számára is történik némi utalás az összeírásokban. A zsellérek száma 1746-ban 12, 1752-ben 6, 1754-ben 27. A három forrás egybevetése során 11 olyan nevet találtam, amely 1746-ban még szerepelt, de 1752-ben már kimaradt az összeírásból, majd 1754-ben ismét megjelent az adatok között. Az említett 1751-es taxalajstrom, amelyet Veres József nyomán a város történe513