Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Dr. Tábori György: A Békés és Csanád megyei szlovák festőasszonyok

körülbelül csak 1 cm marad ki belőle. Végül késsel levágja a szőrzet végét, hogy egyenes legyen és készen van az ecset. Egyszerű, kicsi, hamar elromló munkaeszköz, nincs is nagy becse a háznál, a gyerekeknek könnyen odaadják játszani, akik hamar tönkreteszik. Horváth Mártonné háza elejét régebben szintén a hagyományos módon díszítette, de az utóbbi években, 1950 óta, a szobafestőipar hatása alatt, a régi motívumokat nagyjából megtartva, többszínű elhúzást alkalmaz. Az alapszín lilás-rózsaszín, rajta fehér és fekete színnel a motívum, szakaszos elhelyezésben. A mintázást ecsettel végzi. Az egész kompozíció színhatása jó. Éppen színezése miatt minden arrajárónak feltűnik, de mások még nem alkalmazták az új színezési stílust (12. kép). A. pitvarosi és a csanádalberti lábazati festés az alapszínben, a rajzolás technikájában és szakaszos beosztásában megegyező a tótkomlósival, de motívumainak ábrázolásában már túlnyomóan eltérők. Amíg Tótkomlóson az indán a virágok mindig csak egyesével ábrázoltak, addig a pitvarosin és a csanádalbertin az inda elmarad és a motívumok bokorvirág formájában raj15. kép Vertfalú kerítés fríze, Tótkomlós zoltak. Jellegzetességük, hogy a bokorvirág mindig gyökérzettel van megrajzolva. A szirmokon és leveleken az árnyékolást még erőteljesebben alkalmazzák mint Tótkomlóson annyira, hogy még a kunkorodó kacsok hurkait is betöltik (13. kép). Mind Tótkomlóson, mind Pitvaroson és Csanádalbertin a fentiekben leírt és megrajzolt virágábrázolások fölé lezárásképpen, az egész fal hosszában, két-három ujjal egy keskeny, általában megszakított vonalú hullámos vonalat rajzolnak úská cipka. Az egész kompozíció alá, de már nem a falra, hanem a fal töve mentén a földre, körülbelül 5—8 ujjnyi széles csíkot cipcicka festenek, ugyanazzal a szürke festékkel. Befejezésül még a fal tövét paticka is megújítják. A fal töve itt kicsit 442