Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Pogányné dr. Iványi Anna: Adalékok a Csanád megyei nemzeti bizottságok történetéhez

tettek szert, s ezt általában ki is használták. Gyakran érveltek azzal, hogy a most kifogást emelő emberek, pártok sehol sem voltak, amikor a legnehezebb volt, amikor a harc kimenetele még nem volt biztos. A később létrejött pártok egy meglevő, működő szervezetbe való bekerülésért harcolva kezdték tevékenységüket. Több helyen igen nehezen sikerült — csak a megyei nemzeti bizottság támogatásával — elfogadtatni nemcsak befogadásukat, de még a létüket is. E korai szervek legmagasabb fórumai megyei szintűek. Így igen nagy a lehetősége, sőt szükségszerűsége az önállóság kifejlesztésének, amelybe később gyakran fognak beleütközni a felsőbb szervek. Ez az önállóság tette mérhetővé, értékelhetővé, hogy mennyire érettek a tömegek a demokrácia megvalósítására s tette volna mérhetővé később is, ha a pártok a kezdeti súllyal használták volna a nemzeti bizottságokat. Egy fokmérője lehetett volna a tömegek politikai fejlődésének. A népgyűlés, mint tipikus forma a szervek létrehozásánál igen nagy jelentőségű. Megmutatja a tömegeknek, hogy a Vörös Hadsereg nem veszélyezteti önállóságukat, nem a „megszálló" szerepét tölti be, hogy önállóan dönthetnek — egyelőre helyi szinten — a jövő kérdéseiben. A Vörös Hadsereg ilyen magatartása talán a legfőbb oka annak, hogy baráti viszony alakul ki a lakosság és a szovjet katonák között. Nemcsak egy hadsereggel, egy néppel kapcsolatos érzéseket befolyásolt döntően az élet megindulásának ez a módja, hanem a népi demokratikus átalakuláshoz való viszonyt is. Ilymódon nemcsak elfogadták, hanem döntően hozzájárultak kimunkálásához, cselekvő részesei lettek a társadalmi változásoknak. A dolgozók nagy része személyes, szubjektív élményként élte át ezeket az időket. Az ügyeit intéző állami szervek iránti érdektelenségből hirtelen jutott a személyes közreműködés lehetőségéig, ha nem is mindig a gyakorlatáig. Ezért valóban magáénak érezte ezt a hatalmat, még akkor is, ha nem volt egészen tisztában azzal, hogy mi lesz e hatalom perspektívája. Később, a proletárdiktatúrára való átmenet, illetve a szocializmus építése kezdetén ezek a személyes indítékok gyérültek. A nagy tömegek — különösen a parasztság számára — nem volt világos a párt politikája, ennek eredményeként csökkent a politikai aktivitás. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szubjektív érzések határoznák meg a forradalom fejlődését, de mindenesetre meglétük komoly segítő lehet, hiányuk visszahúzó erő. Amikor — különösen az utóbbi időkben — az általánosságban, különösen az ifjúságnál fellelhető közömbösséget összevetjük a „fényes szellők" elsöprő lendületével, feltétlenül gondolnunk kell ezekre a tényezőkre, a politikai pedagógia helyes alkalmazásának szükségességére. A megye fejlődésének, politikai, gazdasági helyzetének természetes következménye, hogy ezek a népgyűlések baloldali elemek megválasztását jelentették. Később a koalíciós politika helyi kialakításánál a jobboldali pártok óvakodtak nyíltan támadni az itt született döntéseket. Ha ezt tették, könnyen kerülhettek szembe a közvéleménnyel, könnyen lepattanhatott róluk az egyelőre mindenki számára kényelmes demokratikus máz. A baloldaliak érezték ezt, s igen jó taktikai érzékkel használták ki. A Csanád megyei nemzeti bizottság 1945. január 6-án jön létre, a Kommunista Párt 3, a Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Kisgazdapárt 2—2, a szakszervezetek 3 képviselőjéből. A bizottság első törekvése, hogy 419