Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Implom József: A Békés Megyei Levéltár Tessedik-irataiból

Költ Szarvas városának községházába 27-ik Januarii 1795. [Szarvas városának] N. N. bírái és esküdtjei s az egész község Szarvas mezővárosában."

9 A szarvasi elöljárók sokat tanakodtak, hogy hogyan jelentsék be a királyi kamarának, hogy a legelőcserétől visszalépnek. A fejleményekről 1795. március 10-én levélben tájékoztatták esperesüket, és tervükkel kapcsolatban tanácsot kértek tőle. „Főtisztelendő Esperest, nagy jóakaró Urunk! Miolta béadtuk deklarációnkat [január 27-i nyilatkozatunkat az egyházi kerülethez], minden úton-módon azon vagyon tiszteletes Tessedik urunk, hogy minket megrontson s megalázzon azért, hogy mi az őkegyelme institútumának ellene szegeztük légyen magunkat közönségesen, és hogy annál más hasznosabb dolgokat akarunk azután a mi iskoláinkba béhozni s taníttatni. Minthogy pedig őkegyelme a maga feltett céljának elérésében nem boldogulhatott, már most mindenfelé irkál, és azzal fenyeget bennünket, hogy úgymond, majd meglátjuk egy-két holnap múlva, hogy ki lészen nyertes a dologban. Ezen dolgot közlöttük tekintetes Dezső Ádám úrral, a fölséges kamara prefektusával nálunk létekor nemrégiben, s mindeneket megbeszéllettük őkegyelmének, hogy tudniillik legelőnket többé nem engedjük oda az institútumnak, és hogy az oskolában lévő guzsalyokat, rokkákat és szövőszékeket többé meg nem szenvedjük, melyre azt méltóztatott felelni, hogy mi attul ne irtóddzunk, s ne is féljünk egy cseppet is, de hogy egy deklarációt [nyilatkozatot] küldjünk őkegyelméhez az egész város nevibe s a város pecsétje alatt, oly fontosat, hogy a mi okaink megnyomhassák a tiszteletes úr által jövendőben béadandó vagy már eddig is béadott okait. Közlöttük ezt alattomban némely nemes vármegyénk tiszt uraival. Azok azt javasolták, hogy minekelőtte elküldenénk a mi deklarációnkat a följebb tisztelt prefektus úrhoz, előbb mutatnánk bé mind a nemes vármegyénél, mind pedig a méltóságos uraság prefektusánál azon deklarációnkat. Fel is tettük volt mi ezt magunkban, hogy igenis azt megcselekesszük, de mivel a sok munka s az időnek alkalmatlan volta ezt mindekkoráig meg nem engedték. nem tehettünk eleget feltételünknek. Mivel pedig mind az idő rövid, s mind pedig, amint értettük, nemzetes Ernyei László fölséges kamara tiszttartójától, hogy mihelyt haza fog érkezni őkegyelme Szolnokbul Pécskára, hogy mindjárt kocsira fog ülni tekintetes Dezső Ádám úr, és Sklavóniába-e vagy Horvátországba fog megindulni életet [kenyérgabonát] venni a kamara szűkölködő szegénység[e] számára, s ki tudja, mikorrára [!] fogna előjönni. Mi ezt megértvén, egymás közt tanácskoztunk, hogy mitévők legyünk. Azt találtuk föl, hogy mi azon deklarációnkat még, míg el nem fog indulni [Dezső Ádám úr], küldenénk be őkegyelméhez, hátrahagyván egy kis rövid üdéig az üdőnek és útnak viszontagságai miatt mind az nemes vármegyét, mind az méltóságos földesuraságunk prefektusát is, hogy annál is hamarább tudósíthatná őkegyelme a fölséges kamarát a mi dolgunk eránt. Mi ezen szándékban vagyunk, hogy azon tiszttartó úr által be is küldjük, és a följebb 387