Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - Gecsényi Lajos: Baloldali erők harca a fasizmus és a háború ellen Békés megyében (1941-1942)

tént s eredményként —- a rendelkezésre álló első heti részadatok szerint — 118 ember került internálótáborba.

3 Az internálásra javasoltak névsorában, a csendőrségi kísérőlevelek között olvasható a gyomai csendőrőrs jelentése: „több helyről szereztem olyan értesülést, hogy a munkásság nagy része a szovjet háború kitörését lelkesedve fogadta, azon reményben, hogy a szovjet győzni fog s akkor a munkásság régen várt óhaja be fog teljesedni".'

1 (Kiemelés tőlem, G. L.) A megjegyzés mindennél jobban mutatja az agrárproletáriátus hangulatát s állásfoglalását a háborúval szemben, A fokozódó terror, a megfélemlítő intézkedések ellenére Békés megye számos településén továbbra is élénk baloldali agitáció, szervező munka folyt. Endrődön a már említett Katholikus Körben (az ún. Bagós Kaszinóban) jöttek össze volt szociáldemokrata párttagok, volt orosz hadifoglyok, tanácsköztársasági funkcionáriusok. Beszélgetéseik középpontjában a háború kérdései, a szovjet, az angol és a Kossuth rádió adásainak értékelése állott. Egy-egy rádiótulajdonosnál kisebb körök alakultak ki s együttesen hallgatlak az adásokat.

5 Az endrődi önkéntes Tűzoltó Egyesületben 1941. októberétől 10—18 ember hallgatta és vitatta meg rendszeresen a külföldi híreket. Egyik vezetőjük Soczó Vince orosz hadifogoly volt, aki határozottan állást foglalt a szovjet győzelem mellett. Kijelentette, hogy tavaszra nem lesz kenyér, mert Németországba viszik. Hasonló vitakörök jöttek létre Uhrin György — volt vöröskatona, szociáldemokrata párttag, 1936. óta törvényhatósági bizottság tag —, Kurilla István, Kurilla Bálint, Fülöp István s mások lakásán. A rendszeres rádióhallgatók között találjuk Szabó Pétert, a KMP I. kongresszusának küldöttjét és Polányi Istvánt a Független Kisgazdapárt pótképviselőjét (1939), a megyei törvényhatósági bizottság tagját, a Parasztszövetség ideiglenes megyei alelnökét, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tagját, és Hornok Mátét, a Parasztszövetség helyi vezetőjét is. Pártállásra való tekintet nélkül kerül itt össze minden haladó gondolkodású, hazája sorsáért aggódó ember. S lassan a rádióhírek megvitatása mellett a kommunisták is megtalálták az. utat Budapest felé, a függetlenségi mozgalom szervezőihez. Még 1940. februárjában Keresztes Mihály (az SzDP orosházi kerületi titkára) elvtárs kezdeményezésére megalakult (a többszöri betiltás után ismételten) a Földmunkás Szövetség helyi csoportja. Endrődi helyi szervezője Gyuricza Pál lett. Ö, aki a kommunista mozgalom régi harcosa volt, kísérelte meg a budapesti szálak felvételét, sikerrel. 1941. októbere végén Ságvári Endre megbízásából Holstein László beutazta Békés megye falvainak egy részét (többek között járt: Dombegyházán Tusi Józsefnél, Nagykamaráson^Bojtos Sándornál, Gyulaváriban Medgyesi Sándornál), hogy az OIB rendszeres évi szemináriuma hallgatására parasztfiatalokat hívjon Budapestre. Ezeken a szemináriumokon az OIB kommunista vezetői fiatal parasztkádereket neveltek a Kommunisták Magyarországi Pártja és a függetlenségi mozgalom számára. Holstein így eljutott Endrődre is, ahol Gyuricza Pállal folytatott megbeszéléseket. Gyuricza elvtárs a szemináriumra Uhrin Istvánt ajánlotta és ugyanakkor megkérte Holsteint, hogy az OIB küldjön könyveket, sajtótermékeket az endrődiek számára. 32