Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Baranyai Kálmán: Csorvás XIX. század végi társadalomrajza, a házassági anyakönyvek alapján

Az adatok feldolgozásánál a statisztikai módszert alkalmaztuk, s arra törekedtünk, hogy a statisztikai elemzésnek minél több változatát bemutassuk. Tanulmányunk tehát olyan kísérletnek is tekinthető, amely a történelmi és a statisztikai módszerek együttes alkalmazását kíséreli meg. A házasságkötés ideje A házassági anyakönyvből kitűnik a házasságkötés napja. A házasságkötési időpont szerint a házasságokat úgy csoportosítottuk és az 1. sz. ábrán akként jelöltük, hogy az adott hónapban az öt év alatt összesen megkötött házasságok számát tüntettük fel. Az ábráról nyomban szemünkbe tűnik a házasságkötések szezonalitása: október—november hónapra esik a legtöbb — az összes házasság 40%-a — aztán következik gyakoriságban a farsangi — 23% — és a tavaszi ünnepekre — húsvétra, pünkösdre — eső — 16% — házasságkötés. Amennyire lényeges ezeknek a házasságkötési csúcsidőszakoknak az emb'tése, éppen ilyen fontos arra is rámutatnunk, hogy a nagy nyári munkák idején alig, illetve elég kis számban kötöttek házasságot. — 4 hónap alatt összesen 15% —. Ez a szezonalitás a nehéz paraszti és különösen a szegényparaszti élettel függ össze. A „szüret után lesz az esküvőnk" népi szólássá, a „farsangi" és a húsvéti, pünkösdi lakodalom népszokássá vált, de végsősorban a népszokás mögött a paraszti életnek a — mezőgazdasági munkával szorosan összefüggő — törvényszerűsége, szükségessége alakította ki ezeket, párhuzamosan azzal a kényszerű ténnyel, hogy nyáron nem volt idő arra, hogy a házasságkötéssel foglalkozzék a család, amikor az egész évi kenyeret kellett nagyon nehéz munkával megkeresni. A házasulok életkora A házassági anyakönyvbe a házasulok születési időpontját be kell jegyezni. A születési év és a házasságkötés éve közötti különbség alapján kiszámítható a házasfél életkora, míg a két születési év közti különbség megadja a házasfelek közti kcrkülönbséget. A házasulok életkorszerinti megoszlását ún. gyakorisági grafikonon ábrázoljuk: a vízszintes tengelyen az életkor található 16-tól 30-ig éves részletességgel, míg a 31—35 és a 36—40 évesek összevontan, de a kép helyessége érdekében az öt életkorban előfordult házasságkötések 1/5-részét vesszük alapul, 2. sz. ábrán. Ezt a gyakorisági grafikont — így — csak a 40. életévig készítettük el, s külön vesszük a 3. sz. ábrán a 40 éven felüliek kor szerinti megoszlását. A negyvenedik éves életkort vizsgálódási választóvonalként azért vesszük, mert 1900. évben a valószínű életkor 40 év volt, ami azt jelenti, hogy az élveszületetteknek fele érte meg ezt a kort. Vagyis az ennél idősebb korban házasulok — nagy valószínűség szerint — már második házasságukat kötik, amiből következik, hogy rájuk más törvényszerűségek vonatkoznak, mint az első — fiatalkorban — házasságot kötő férfiakra és nőkre. (Dr. Barsy Gyula—Pallós Emil: A magyar halandóság a századforduló óta; az 1955. évi halandósági tábla c. tanulmánya, megjelent a DEMOGRÁFIA 2. évf. 2—3. számában. 1959.) A gyakorisági grafikonok azért alkalmasak az összehasonlító elemzések elvégzésére, mert szemmel könnyen felismerhetően mutatják a megoszlás egyenetlenségeit, vagy egyöntetűségét. így a férfiak és a nők grafikonjának egvmásmellatisége szépen tükrözi a házasulok közötti korkülönbséget. Az is érdekes, hogy mindkét nemnél két csúcspontja — maximuma — van a görbének. Ez — mélyrehatóbb vizsgálatunk szerint — egymáshoz közelfekvő okokra vezethető vissza. A házasuló nőknél ez a második maximum onnan adódik, hogy a csorvási zsellérlányok közül sokan házicselédnek mentek be a városba — főként Békéscsabára — s csak akkor költöztek vissza, amikor megkeresték maguknak a kiházasításhoz 318