Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - VITA - Köteles Lajos Sándor: Hozzászólás Dr. Borus József tanulmányához

II. Békés megye felszabadításának a Békési Élet múltkori (1969/3.) számában Borús József hadtörténésztől származó összefoglalása a legsikerültebb ilyen jellegű tanulmányok közé tartozik. A szerző a Dél Hadseregcsoport hadműveleti naplója és helyi adatok alapján hű képet ad a megye területén folytatott harcokról, részletesen ismertetve a helyi vonatkozásban jelentős német—magyar ellenállási kísérleteket. A tanulmány logikus felépítése, az események értékelő leírása azonban a Gyoma körzetében folytatott harcok ismertetése után megszakad. Ennek oka bizonyára a tanulmány kis terjedelme, amely nem tette lehetővé a megye ma legészakibb területein, a Sebes-Körös és a Berettyó körzetében kialakult bonyolult katonai helyzetnek, a Zsadány—Kornádi környékén kiépített német ellenállási góc körüli harcoknak részletes ismertetését. Ezek a harcok — ha részben a szomszédos bihari területeken folytak is — a megye felszabadításának lényeges részét alkotják, hiszen mindaddig, amíg nem sikerült felszámolni az itteni ellenséges gócot, nem lehetett megszilárdítani az elért katonai sikereket, nem lehetett megkezdeni a békés építőmunkát a Körösök mentén. Az e térségre vonatkozó — meglehetősen szűkszavú — irodalom, a helyi lakosság visszaemlékezései

1 és terepbejárással szerzett ismeretek alapján lényegében reális képet alkothatunk az itteni hadműveletekről. Ezáltal néhány részlettel egészíthetjük ki a megye felszabadításának egyre teljesebbé váló, eseménymozaikokból öszszeálló képét. Az október 6-án indított szovjet támadás balszárnyán harcoló szovjet egységekkel szembenálló 3. magyar hadsereg és a kisszámú német alakulatok — mint ismeretes — nem tudtak számottevő ellenállást kifejteni. A hadművelet egyik legfontosabb feladatával, a Nagyvárad körzetében makacsul ellenálló 6. német hadsereg bekerítésével és megsemmisítésével megbízott 6. gárda harckocsi hadsereg alakulatai azonban kezdeti sikeres előrenyomulás után megrekedtek a Sebes-Körös vonalánál, nem tudták gyors rohammal szétzúzni a Zsadány—Kornádi térségében kialakított, ellenséges védelmi rendszert. A hadművelet második napján a szovjet gépesített és lovashadtestek északra fordulásából Friessner megértette, hogy a 2. Ukrán Front támadásának célja az Észak-Erdélyben harcoló német—magyar erők elvágása és bekerítése.

2 Ennek elkerülésére elhatározta Észak-Erdély feladását, és a visszavonuláshoz szükséges idő biztosítására, a Debrecen—Nagyvárad közötti szovjet előrenyomulás megakadályozására, illetőleg lefékezésére a gyorsan mozgó Breith páncélos-csoportot-j vezényelte a Berettyó és a Sebes-Körös térségébe, míg többi lehetséges erőit Debrecen körzetében összpontosította. Ilyen körülmények között a Zsadány—Kornádi körzetében zömmel megyénktől északra felytátott harcok jelentősége túlnőtt a megyében megkísérelt elszigetelt ellenállások szintjén és — Nagyvárad elfoglalásának, Debrecen bekerítésének egyik feltételeként, illetőleg a Nagyvárad—debreceni vonal megszilárdításának egyik sarkpontjaként — mindkét fél számára a hadműveletek egyik jelentős láncszemévé vált. A mély csatornákkal szabdalt terület kitűnő lehetőséget biztosított az eredményes védelem kiépítéséhez. A páncéltörő fegyverekkel, aknavetőkkel bőségesen felszerelt ellenséges erők 3 főbb védelmi gyűrűből álló védelmi rendszert építettek ki, amely a megyehatáron vonuló mély és széles kanálisra, a Sebes-Körös gátjára és a Kornádi körül húzódó árvíztöltés rendszerre támaszkodott. A gyűrűk közötti, mintegy 8 jelentősebb csatorna lehetőséget adott hatékony, tagolt védelem kialakítására, s ez jelentős anyagi- és véráldozatokkal járó harcokra kényszerítette a szovjet esapatokat. Október 7-én a németek Szalonta és Üjiráz—Szeghalom irányában indított ellentámadásaikkal megkísérelték a Nagyvárad körül egyre szorosabbá váló gyűrű széttörését és a balszárnyon gyorsan előrenyomuló szovjet csapatok utánpótlási vonalainak elvágását A szovjet csapatok szintén kihasználták a védelem céljaira kedvező terepadta lehetőségeket, meghiúsították a 23. és az 1. német páncélos-had284