Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Filadelfi Mihály: Látogatóban Csoór Istvánnál

LÁTOGATÓBAN LÁTOGATÓBAN CSOÓR ISTVÁNNÁL Egj' csendes gyulai házban, ahol Csoór István él, irodalom születik. Naponta leül írógépe mellé, megissza szokásos reggeli méregadagját, előkészíti cigarettáját a kezeügyébe. Ezek is kellenek az íráshoz. Aztán leül, hogy pótolja még a rohanó idővel való versenyben mindazt, amit egy szabálytalan írói pálya eddigi szakaszai pótolni sürgetnek. Csoór István olyan ember, aki jól ismeri a küzdelmeket, s olyan, aki nem adja meg magát soha, mert győzni akar. Így verekszi keresztül magát egy kevéssé sem napos ifjúságon, kitanulja a lakatosmesterséget, de többre vágyik. Jobb híján katona lesz, közben elvégzi a négy polgárit, hogy ott hagyva a katonaságot végre révbe érjen. Tisztviselői állást kap a Körösvidéki Ármentesítő és Árszabályozó Társulatnál, fixfizetéshez jut, minden lehetősége meglenne, hogy a kistisztviselősors jellegtelen langyos biztonságában elkallódjék. De nem ez történik. Közvetlen környezete s a szeghalmi intelligencia haladóbb része felfigyel gazdag kifejezőkészségére és írásra inspirálja. Persze abban, hogy végül is írni kezd, felesége biztatásán túl, valahol másutt kell keresni a valódi okokat. Első írása, az „öt perc", a harmincas évek gazdasági és társadalmi válságára való áttételes érzékeny reagálás, s nem véletlen, hogy éppen Szabó Pál lapjában, a Kelet Népében kap helyet. A humanizmus jegyében tiltakozik a Hatalom részvétlensége, könyörtelensége ellen, s bár ez a tiltakozás még nem megy túl az emberségre való apellálás határain, egész hangulatával és egyértelműségével beillett abba a küzdelembe, amelyet a toll fegyverével folytattak a Kelet Népe köré tömörülő népi irók a Horthy-rendszer embertelensége ellen. 1943 jelentős állomás az író életében, ekkor jelenik meg két regénye: az Örök malom és a Havas udvar. A felfelé törekvő, az élettel birkózó kisember életének regényei ezek, s ígéretesek az írói karrier szempontjából is, hiszen az Örök malom füljegyzete szerint „új csillag jelent meg a magyar irodalom egén". A sors azonban összeesküszik az író ellen, mindkét regénye elvész a háború forgatagában, a bombázás áldozata lesz, alig került belőlük néhány darab forgalomba. Aztán a nagy nemzeti sorsforduló, a felszabadulás. Az ember azt várná, hogy a megszakadt írói pálya egységesen emelkedjék, íveljen, s helyette hosszú hallgatás következik. Egyéni életében sok megpróbáltatás éri, meghal felesége és nagy reményekre jogosító Gazsi fia is, akiben folytatni-látni vélte mndazt, amit ő elkezdett, de abbahagyott. De vajon elfogadja-e kellő magyarázatnak mindezt az olvasó?! E közel másfél évtizedes hallgatás milyen egyéb konflikutusokat rejteget?! Erre az olvasó magától az írótól vár feleletet. Műveket vár feleletadásként. Az új nekiindulás az ötvenes évek legvégén következik be, s ebben jeles szerepe van a Békés megyei Népújságnak, amely helyet adott a jelentkező Csoórnak, majd a Tiszatájban kapnak országos nyilvánosságot írásai. 1963-ban a Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár Galagonyagally címen adja ki novelláit és kisregényét. „Csoór István az alakuló világ hiteles krónikása" — írja róla a szerkesztői jegyzet, önmaga pedig így látja saját szerepét: „Szeretem a nagy építményeket, és jól esik tudni, hogy az építményhez felnyújtottam a maltert, adogattam a téglát, és ha a mesterek vízért kiálltottak, vittem a vizet. Szakmunkások mellett kell a napszámos is, így kerek a világ." 279