Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Szilárd Ádám: Az ismeretterjesztés két évadjának bucsai mérlege

költséggel újjáépült könyvtárunk felé irányítsuk az embereket, — úgy, hogy a filmet ne csak nézzék, hanem lássák is, s a könyvet ne csak olvassák, hanem értsék is. Erről a formáról a jövőben sem szeretnénk még hosszú ideig lemondani, már csak azért sem, mert-tág lehetőséget kínál mindkettő a klub-szerű ismeretterjesztő előadások megtartására, efelé kell haladni, mert a fejlődés iránya mindenképpen ez. Úgy érzem, hogy a két évad általam elemzett tényei alapján most már befejezésként választ adhatok olyan kérdésekre is, melyek ugyan túlnőnek a címbea ígért témakörön, de semmiképpen sem választhatók el egymástól. Nevezetesen arról van szó, hogy az ismeretterjesztés társulati oldalról nézve valóban társadalmi feladatok végrehajtását végzi, akkor, ha az a személy, aki ezt helyi szinten önkéntes alapon is, minden anyagi dotáció nélkül így látja. Tehát okvetlen fontos, hogy jól legyen a TIT-megbízott személye kiválasztva, s akkor ez az elv a gyakorlatban maradéktalanul nyer végrehajtást, s fokozatosan felszámolódik a köztudatban még élő „közvetítő" szerep. Ebben nagy segítséget jelent a megyei apparátus jó munkája, de korántsem elegendő járási szinten egy személy tiszteletdíjas foglalkoztatása, mert ha csak ezt a munkát látná el, akkor sem tudna egy személyben maradéktalanul eleget tenni a kor ezen a téren is megnyilvánuló követelményeinek. Továbbá: érintettem, de ismételten alá kell húzni, hogy a művelődési házaknak egyre fokozottabb szerepet kell vállalni ebben a munkában, nemcsak úgy, hogy „otthont" adunk az előadásoknak, hanem gazdái is leszünk, s ez már lényegesen többet takaró fogalom. Erre azért is szükség van, meri a művelődési házak anyagi felszereltségét, technikai eszközeit nagyszerűen a cél szolgálatába lehet és kell is állítani. Sőt, úgy érzem akkor sem követelünk nagy dolgot az intézmény vezetőitől, ha azt kívánjuk, hogy legyen ennek a munkának fő „diszpécsere", tuajon arról, hogy hol, mennyit, és kinek kötöttek le az adott helyen, kik fogják azokat megtartani, s ellenőrizze, segítően irányítsa ezt a munkát, mely egyetemes művelődéspolitikánknak okvetlen szerves része, s ha formái változnak is majd az idők során, de tartalmi életjogosultságát nem lehet kétségbe vonni, azon egyszerű oknál fogva, hogy az emberi megismerés határai végtelenek, s e megismerési folyamatban mindig szükség lesz az ismeretek terjesztésére, tudatos, tervszerű szerkezeti terjesztésére. SZILÁRD ÁDÁM 263