Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Szilárd Ádám: Az ismeretterjesztés két évadjának bucsai mérlege
AZ ISMERETTERJESZTÉS KÉT ÉVADJÁNAK BUCSAI MÉRLEGE (A bucsai községi társulati felelős jegyzetei) A hosszú nyári szünet alatt elnéptelenedett iskolafolyosók szeptember eleji benépesülése csalhatatlan jele a lassan, de biztosan közelgő ősznek, mely egy község sokrétű kulturális munkája mellett komoly feladatokat ró az adott helység TITmegbízottjára is. Szeptember a szerződéskötések ideje. Ilyenkor sorra kell járni a gazdasági és tömegszervezeteket, s az előző évad tapasztalata alapján össze kell állítani egy olyan tematikát, amely alkalmazkodik a lekötő szerv hallgatóságának érdeklődési köréhez, általános műveltségi szintjéhez. Eddig rendben is szokott menni a dolog, hiszen nagy segítséget jelent a megyei TIT-szervezet által minden évben megjelenő témajavaslatok gyűjteménye, melyben számos természettudományi és társadalomtudományi témakörből lehet válogatni, sőt komplett sorozatok témajavaslata is adott. A baj akkor kezdődik, amikor az igényelt előadás megtartásának egyszerre több oka is lehet. Ezek közül az okok közül szeretnék most néhányat csokorba szedni, olyanokai, amelyek zömében jellemzőek a községekre. Első ütközési felület a kiválasztott téma és az előadás között annak megállapítása, hogy a TIT helyi előadói gárdának tagjai közül (java részük pedagógus, elvétve 1—2 orvos, mezőgazdasági szakember) ki lenne legalkalmasabb a kijelölt előadás megtartására vagy egyáltalán van-e közöttük olyan, aki az igényelt témakörben vállalni meri a téma ismertetését. Számtalan példa született ugyanis már arra, hogy olyan jogi, űrkutatási és egyéb témakörű előadások megtartására volt igény, melyet a helyi előadógárda tagjai nem szívesen vagy egyáltalán nem vállaltak, hiszen sok esetben maguk sem tudnának többet mondani az adott témakörről, mint amit a hallgató a különböző ismeretterjesztő könyvekből, folyóiratokból már megtudott, de ennél többre kíváncsi. Ilyenkor kerül aztán sor az „importra", amikor járási vagy megyei székhelyről kell megfelelő előadót keresni, ami azon túlmenően, hogy lényegesen megemeli az előadással járó kiadásokat, még néha buktatókat is rejt magában. (A kért időpontra más irányú elfoglaltsága van az előadónak, közlekedési nehézségek szólnak közbe és így tovább.) Gondolatunkat szőjük tovább, most már annak szellemében, hogy sikerült a témát kiválasztani, biztosítva van az előadó is. Ekkor jön a következő, nem csekélj ebb feladat, biztosítani az elhangzó előadások szemléletességét, természetesen a technika mai fokán. Tehát ugyanúgy szükséges a diafilm, mint az epidiaszkóp, s egy keskenyfilmvetítő sem rossz, ha van. Ez a minimum, amely nélkül érdeklődésfelkeltésről, jó előadásról még a legjobban felkészült előadó esetében sem beszélhetünk. Ezek pedig nem filléres dolgok, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az IFILM-től eddig ingyen kölcsönözhető filmek után, manapság már kölcsönzési díjat is kell fizetni. Az eddig elmondottak sem jelentenek csekély feladatot a TIT-megbízott számára, de érzésem szerint a legnehezebb rész most következik: közönséget szer258