Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Hagyomány és közösség

hullva kimaradtak ebből a fejlődésből". A feltételezett „agrárvárosi egység" — értvén ezen a város és tanyái gazdasági egységét — mindig olymódon állott fenn, hogy maga a város (a lakóhely) kisebb — ha úgy tetszik: falusias — egységekre tagolódott. Ezek a ..társadalmilag külön falusias egységben" élő városrészek etnikai alapon szerveződtek. Gyula etnikai sokarcúsága — amit a település-szerkezet vizsgálatakor sem hagyhatunk figyelmen kívül — nem zárja ki az egységet sem a várcs és tanyái, sem a belterület falvai" között: városi egységként funkcionált már akkor is, amikor etnikai széttagoltságát igazgatási különállás is erősítette (Magyar és NémetGyula). Ez az etnikai tagoltság magyarázza meg a „városhoz tömörült falvak" kialakulását. A helytörténeti irodalomból eléggé közismert, hogy a kis város-jellegű belváros települt be legelőbb, s a római katolikus illetve református magyarság lakóhelye már a kezdeti időszakban elkülönült. Ez az elkülönülés méginkább erősödött azáltal, hogy a népesség szaporodásával a katolikusok dél felé terjeszkedtek, s a Nagymagyarvárosnak (utóbb: Benedekvárosnak) nevezett részt szállták meg, a reformátusok viszont a belvárostól északra az Újváros (..Cigányváros") területén terjeszkedtek. E két, különböző vallású magyar csoport néprajzilag iól megkülönböztethető: a katolikusok valószínűleg DélHeves és Észak-Pest megye vidékéről költöztek ide a XVIII. század legelején, a reformátusok pedig részben az elpusztult Békés megvei falvak visszamaradt népességéből, részben a szomszédos bihari részek betelepülőiből toborzódtak. A XVIII. század második—harmadik évtizedeiben a magvarok lakta városrészektől keletre görögkeleti románok (Nagyol áh város), a nyugatra Dedig katolikus németek (Németváros) települtek meg. s alakítottak ki különálló települési egységeket. E két etnikum különállását és falusi szisztémájú letelepülését külön is hangsúlyozza a templom, mely Német-Gyulán f centrumban, az Oláhvároson a betelepült terület peremén épült fel. NémetGyúla egyébként 1734-től 1857-ig közigazgatásilag is elkülönült a városon belül (önálló falu volt. külön bíróval stb.), s ez méginkább erősítette társadalmi-települési különállását, Magyar-Gyulától független „falusi" létét. E négy nagyobb falusi egység (jogilag egyébként a két magyar s a román városrész Magyar-Gyula néven összetartozott) a XVIII—XIX. század fordulóján újabb „falvakkal" gyarapodott. Legjelentősebb ezek közül a NémetGyula nyugati részére telepített románok közigazgatásilag Német-Gvulához tartozó városrésze (Kisoláhváros), ahol másik görögkeleti templomot építettek, jeleként annak, hogy nemcsak a szomszédos németektől, hanem a kissé messzebb lakó románoktól is független „falut" hoztak létre. (A kisoláhvárosi románok etnikailag is különböznek a nagyoláhvárosiaktól, akik bihari románok. A hagyomány szerint Besszarábiából telepedtek be 1790 körül.) A magyar lakosság gyarapodásával benépesülő két másik városrész — a Kisváros illetve a Kosároldal — a meglevőkhöz csatlakozván, kevésbé önállósodott. E városrészek önálló falusi léte korántsem csak a XVIII. századra jellemző: maradványaiban napjainkig megmaradt, s a jelenlegi települési rendszer is ennek figyelembevételével érthető. A Németváros utcahálózata a legszabályosabb: a tengelyt képező főutcából egymással szemközt nyílnak a mellékutcák, melyek mindegyike merőleges a tengelyre. A tengely annyira 247