Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Dr. Banner János: Dr. Banner Benedek emlékének

DR. BANNER BENEDEK EMLÉKÉNEK (1884. április 25. — 1968. szeptember 24.) Nem volna érdektelen betekinteni abba a környezetbe, amelyből a pályaválasztás mindig nehéz kérdésein tépelődő 17 éves fiatalember, pontosan a századforduló első évében, Békésről elindult. Sok mindenről kellene írni, ami hozzátartozik gondolkozása kialakulásához, de túl sokat kellene szólni, hogy mondanivalónk lényegéhez eljussunk. Kezdjük tehát ott, ahonnan Békés megye legöregebb múzeológusa a néprajz és régészet felé sodródott. Bár tanári, majd igazgatói elfoglaltsága miatt soha nem állhatott egészen a múzeumügy szolgálatában, szabadon maradó idejét, kereken negyven esztendeig, mindig annak szentelte. Ne essék itt most másról szó, csak arról, ami a múzeum, a néprajz és régészet ügyével összefügg, s amelynek maradandó emlékei vannak közkézen, de a még fel se mért hagyatékban is. A Magyar Néprajzi Társaság tagnévsorában 1910 végén találkozunk először a Székudvaron, 1884. április 25-én született Banner Benedek békési gyakorló tanár nevével, akit az 1910. szeptember 28-án tartott ülésen, Győrffy István ajánlatára választott meg rendes tagjául a Társaság. Öt évvel azután történt ez, amikor történelem—földrajz szakos tanári szakvizsgával a zsebében, 21 éves korában absolutoriumot szerzett a kolozsvári egyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karán, a békéscsabai gimnázium betűrendben legelsőként érettségi vizsgát tett egykori növendéke. A kolozsvári egyetem meghitt légköre sok olyan irányú érdeklődést keltett fel hallgatóiban, amilyet egy nagyobb egyetem csak kivételes esetben — egy-egy felfedezett fiatalemberben — volt képes felkelteni. Márki Sándor atyafiságos szeretete — történelmet és földrajzot egyaránt művelvén — maga körül gyűjtött hallgatóinak nemcsak e két tárgy iránti érdeklődését istápolta, hanem felhívta a figyelmet azokra a tudományszakokra is, amelyekben elmélyülve, a később vidékre került középiskolai tanár hasznos szolgálatokat tehet az akkor még jobbára társadalmi munkában dolgozó tanárokra, tanítókra, papokra, orvosokra támaszkodó mgyar múzeumügynek. Az egyetem egészen komoly régészeti stúdiumok végzésére már akkor alkalmat adott. Pósta Béla kitűnő iskolája kiváló szakembereket nevelt, nemcsak — de főként — Erdélynek, hanem az ország többi részének is. Kemény iskola volt, amelyben a kitartó munkára való nevelés éppen olyan tényező volt, mint a komoly szaktudás megadása. Nagyon meggondolta az a bölcsész, aki a kötelező stúdiumok hallgatása mellett, ilyen múzeumi munkába is bele kívánt kapcsolódni. 4 233