Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - SZEMLE

A GYULAI VÁRSZÍNHÁZ HATODIK ÉVADJÁRÓL A nyári színházi holtszezon — különösen néhány év óta — Magyarországon ismeretlen fogalommá vált. — A tíz éve elsőként jelentkező szegedi példa sikere nyomán egyre több alkalmat kínálnak a júliusi—augusztusi programok; a szombathelyi Isis-szentély operaelőadásaitól, a fővárosi szabadtéri színpadok bemutatóin át, a szentendrei főtéren rendezett produkciókig. — Ebben az egyre bővülő sorban rangos helyet vívott ki magának a Gyulai Várszínház is. Túl az első, félévtizedes jubileumon ezévben már hatodszor kínált érdekes programot és vonzott jelentős tömegeket a középkori várban megtartott előadássorozat. Öt év kellett ahhoz, hogy megnyugtatóan kialakuljon „a várszínházi profil" (egy magyar történelmi dráma és egy vígjáték), s a hatodik, hogy merész újításként két vígjátéki bemutató jelentse az ezévi műsort. Még akkor is merésznek tűnik e vállalkozás, ha ismerjük azokat az objektív körülményeket — nem készült el időben az eredeti tervben szereplő Hubay-darab — melyek ezt a helyzetet előidézték. A siker azokat igazolta, akik vállalták a kockázatot, hiszen a Várszínház története során ezévben volt a legmagasabb előadásszám (18! — bár a közönség igénye még ennél is több volt!), s a legtöbb néző. Ezúttal is, mint oly sokszor a Várszínház megszületése óta, Miszlay Istváné az érdem, hogy szerencsés ötlettel a dráma mellett teret biztosított a magyar történelmi vígjátéknak is. Jékely Zoltán „Fejedelmi vendég" című darabja minden vonatkozásban alkalmas arra, hogy éppen Gyulán kerüljön először közönség elé. A középkori várudvarban hiteles helyszínt kapott Apaffy fejedelem fogarasl udvara, melyet még realisztikusabbá tettek Csányi Árpád célszerű díszletei, valamint Vágvölgyi Ilona korhű és korszerű jelmezei. A cselekmény alapjául szolgáló Bethlen Miklós által leírt anekdotát Jékely jó érzékkel, a lehetőségek kihasználásával foglalta egységbe. Miszlay István ötletes rendező munkáját dicséri a maximális hely- és helyzetkihasználás, a színészek ügyes, ötletes mozgatása, valamint az a tény, hogy sikerült áthidalnia, mozgalmasabbá tennie a lassan bontakozó expozíciót, illetve a kevés cselekményes elemmel rendelkező I. felvonást. A színészi alakításokról szólva első helyen Iványi József Apaffy fejedelme, illetve Suka Sándor Bocskor Bódi-ja érdemel méltatást, . ványi — akinek személye szinte már eggyéforrt a Várszínházzal, hiszen az alakulás óta minden évben játszott Gyulán — emlékezetes alakítással igazolta színészi kvalitásait. Apaffy, sorszámra is tekintélyes, nehéz, sokoldalú szerepét kiválóan alakító;t"a. Suka Sándor a furfangos, borissza szolga szerepében kiélhette komédiázó kedvét. Bocskor Bódija nem volt híjával a székely góbé észjárásának, hiszen a magát minden helyzetben feltaláló szolga szerepe erre számtalan lehetőséget kínált. Alakításának külön érdeme, hogy mindvégig sikerült ellenállnia az öncélú ripacskodásra csábító alkalmak kísértésének. Fülöp Zsigmond a címszerepben kissé csalódást okozott. Inkább csak nőket szédítő és csábító bel'ami-nak, semmint a hős Zrínyi hihető fiának tűnt szerepformálása. Stefanik Irén fejedelemasszonyának megalkuvást nem ismerő határozottsága, Petényi Ilona (Kamuthyné) vonzó szépsége, a hangoskodó, felelőtlen erdélyi urak közül Tyll Attila és Horkai János hangulatteremtése, Szoboszlay Sándor megfontolt, finom Bethlen Miklósa, illetve Gelley Kornél (Rexerend abbé) franciásan könynyed játéka sorolható az emlékezetes alakítások közé. A második bemutató már a hagyományt követte. Lope de Vega „Furfangos menyasszony"-a méltó folytatása volt A néma levente, a Huncut kísértet és A fogadósné bemutatásával megkezdett sornak. Lope de Vega darabjai minden időben biztos sikert jelentettek. Közkedveltségüket, népszerűségüket a Furfangos menyasszony gyulai előadásai is igazolták. (Valamennyi alkalommal elővételben elkelt minden jegy, kevésnek bizonyult a beiktatott két pótelőadás, még további 8—10 estén biztosítottnak látszott a telt ház!) Jókedv, játékosság, elevenség jellemezte a produkciót. Ez részben Giricz Mátyás példás rendezésének, részben viszont a 172