Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - SZEMLE

BÁLINT FERENC A BEKES MEGYEI MUNKÁS ESZPERANTÓ MOZGALOM VALOGATOTT DOKUMENTUMAI (1925—1934) Gyula, 1969. 64. p. A Békés megyei Levéltár forráskiadványai sorában megjelent harmadik füzet a magyar munkásmozgalom egyik rendkívül érdekes és legtöbb vonatkozásában még kidolgozatlan mozzanatára hívja fe! a figyelmet. Az 1887-ben létrehozott nemzetközi nyelv, az eszperantó, 1913-tól — a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületének alapításától az 1934-ben bekövetkezett, feloszlatásáig — a munkásszolidaritás, a legális szervezkedés hatékony eszköze volt, különösen a Horthy-korszakban. Az eszperantó mozgalomhoz való csatlakozás kezdettől fogva többet jelentett a munkásság részére, mint egyszerű kulturális tevékenység. Az eszperantista egyesületek az internacionalizmus és általában a szocializmus eszméinek a terjesztésében foglaltak el kiemelkedő helyet. Az ellenforradalmi rendszer hatóságai is tisztában voltak ezzel és minden lehetséges eszközzel korlátozni igyekeztek a munkás eszperantó mozgalom elterjedését és működését, míg végül 1934-ben sikerült is elérniök, hogy a belügyminiszter az ország valamennyi csoportját betiltsa, feloszlassa és vagyonukat elkobozza. Nagy örömünkre szolgálhat, hogy az ország egyik legaktívabb eszperantista rétegéről, a Békés megyei csoportok működéséről olvashatunk a kötetben. Sajnálatos viszont az, hogy a rendelkezésre álló forrásanyag jobbára csak az eszperantó mozgalommal kapcsolatos hatósági állásfoglalások bemutatását tette lehetővé, és így csak részben kapunk képet az eszperantó csoportok tevékenységének, szervezeti életének részleteiről, kevésbé tudunk magunknak fogalmat alkotni tevékenységük hatóköréről, a csoportokban végzett oktató-agitációs munka hatékonyságáról. Jól tudjuk azonban, hogy ennek a körülménynek objektív okai vannak: az eszperantista csoportok iratanyagai nem maradtak fenn és — a két Csongrád megyei levéltárban (Szegeden és Szentesen) őrzött, kis mennyiségű eszperantó anyagtól eltekintve — általában csak a megyei közigazgatási szerveknek az irataiban található adatokra hagyatkozhatnak a kutatók a munkás-eszperantó mozgalom történetének vizsgálatánál. Ilyen adatok — elsősorban a Békés megye alispánjának irataiban, valamint a Békés megyei egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteményében előkerült dokumentumok — kerültek bemutatásra a kötetben. Természetesen a megértést nagyban elősegítő magyarázó jegyzetek kíséretében. Az egyes csoportokra vonatkozó anyagot külön részekben csoportosítva közli a szerző. Ezek közül a legszámottevőbb a békéscsabai, itt ugyanis az alakulás körülményein, az alapító tagok névsorán túlmenően értékes részletekkel ismerkedhetünk meg magának a csoportnak a vezetőségi ülésein felvett jegyzőkönyvekből is (melyek egyébként az alapszabályok mellékleteként maradtak meg). Ugyancsak érdekes a csoport könyvtárának a jegyzéke, valamint azok az adatok, melyek szerint a tagság soraiban nőket is találhatunk, igazolva ezzel azt, hogy a női egyenjogúság kiharcolásában a munkásmozgalomnak milyen jelentős szerepe volt. Nagyjából azonos, részben hasonló dokumentumok tanúskodnak a gyulai és orosházi csoportról is. Megtudjuk, hogy a hatóságok nem tették lehetővé Békés megyében egyéb csoportok alakulását, pedig Tótkomlóson, Csorváson, le főként Szarvason lett volna e re kezdeményezés. A közölt dokumentumok, rideg, hivatalos nyelvezete nem teszi olvasmányossá az összeállítást, mégis megfogja az olvasót az a szilárd, céltudatos törekvés, mely a helyi csoportok létrehozását és működését biztosította. Jól érzékelhető az az elvakult, de tervszerű magatartás is, mely a hatóságok részéről a munkásmozgalomnak e jelentős tényezőjével szemben megnyilvánult. Talán ha a dokumentumok csoportosítása nem a helyi elrendezés elvét követi, elkerülhető lett volna az a bizonyos ismétlődés, mely így, a jórészt azonos szövegű rendőri és egyéb okmányok háromszori felidézéséből származik. így viszont előny, hogy az érdekelt helységek együtt találhatják a saját csoportjaikra vonatkozó iratokat és ezzel a közölt anyagnak könynyebb a helyi felhasználása. Jól zárja a gyűjteményt az eszperantista csoportok feloszlatásának alapjául szolgáló országos összefoglaló jelentés és az a néhány másolat, mely az országban található 170