Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Banner János: Dr. Hajnal István naplója Arany János békési tartózkodásáról

De beszéljünk a naplóról. Ügy tudom, az irodalomtudomány nem ismeri a „körlevél" fogalmát, legfeljebb egyházi, közigazgatási, vagy politikai vonatkozásban. Hát ilyenféle önalkotta műfajhoz tartozott Hajnal István doktor naplója. Családi körlevél volt, amely — míg életben volt — bizonyára édesanyjához, majd messze idegenben lakó testvéreihez, azután az elsőszülöttség jogán legelőször, legidősebb gyermekéhez, sorrendben a többiekhez, végül sógorához is eljutott, szigorúan betartott sorrendben, a továbbküldés, és végül a visszaküldés kötelezettségével. A visszakerült ívek kötetlenül, de időrendben sorakoztak a nagyműveltségű ember könyvszekrényében, a dolgozószobájában, nem keverve össze, az épület más részében lévő, orvosi rendelőben elhelyezett szakkönyvtárával, orvosi irataival. Nemcsak közügyekről volt szó ezekben a körlevelekben, hanem igen sok, kiterjedt családi vonatkozásról is, nem felejtkezve meg a jómódú rokon családok nagy ünnepi lakomáiról sem, amelyeknek gazdag étlapját pontosan meg lehet állapítani a feljegyzésekből. De meg lehet azt is, hogy milyen erős kézzel tudta összetartani családját a nagy elfoglaltságú ember, és ezeken messze túlmenően mennyire magáévá tudta tenni szegény betegei és általában a szegénység ügyes-bajos, és sokszor reménytelennek látszó, nyomasztó dolgait, gondjait, a fiatalság iskoláztatásának minél tökéletesebb helybeli megalapozását is. Nem is lehetett ez máskép, hiszen a napló írója annak az Arany Jánossal egyidőben — 1882-ben meghalt Hajnal Ábel Békés-bánáti esperesnek az első fia volt, akinek oroszlánrésze volt a ma is eredményesen nevelő Szegedi Kiss István Áll. Gimnázium felekezeti iskolaként történt megalapítása (1553) után, sok évtizedes szünetelés után az oktatás kezdeti nehézségeinek legyőzésében, újraindításában. (1839.) A napló a kornak megfelelő nagyságú és finomságú papíroson többszáz ív lehet, ha időközben kisebb-nagyobb részletek el nem vesztek belőle. Jómagam az 1897. év néhány egymásután következő íveit láttam és olvasás után a család egyetlen élő férfi leszármazottjához juttattam. Zolnay Dánielnek az volt a szándéka, hogy sok egyházi vonatkozása miatt, a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárába elhelyezve gondoskodik e töredék megmaradásáról. Később tudtam meg, hogy a napló nagyobb része a Gyulai Állami Levéltárba került és így megmaradása biztosítva lévén, az unoka is elállt eredeti szándékától, s ma már minden megmaradt részlet egy helyen van a gyulai levéltárban. Itt talán többet is megtudhatnak tartamáról és válogatott tartalmáról. Véleményem szerint sok családi, sőt sok rokon családot érintő, nem a nyilvánosságra tartozó, részletei miatt nem alkalmas teljes kiadásra, de helytörténészeink bőségesen meríthetnének belőle társadalomtörténeti vonatkozásokat is; még az iskola- és község-, sőt megyekormányzati ügyekből is. Évekkel ezelőtt, amikor néhány ívnyi összefüggő töredék a kezembe került, egyetlen napról szóló bejegyzés részletét jegyeztem ki magamnak, amelynek bizonyos mértékű magyar irodalomtörténeti vonatkozása is van. Ez a feljegyzés az Arany Jánost — úgy látszik többízben is — vendégül látó özvegy papnénál, Hajnal Ábel özvegyénél Sípos Eszternél, a naplóíró és öccse Albert, kígyósi uradalmi és menyházai fürdő-orvos, Elek karcagi pap, és Antal, a fiumei kikötő egyik építője, — anyjánál eltöltött családi vacsora utáni beszélgetést örökítette meg, 1897. márc. 22-én. Jellemző ez az adalék a két egykori bécsi egyetemi hallgató orvos testvérnek, és az egész családi körnek a régi jelentős emlékeket felelevenítő, megbecsülő szellemére. Éppen azért szószerint idézem, a hozzáfűzött megjegyzéssel együtt. „1897. márc. 22. Vacsora után rendkívül érdekes dolgokat beszélt nekem Berti: Egy nagykőrösi tanár (Benkő /Imre ) felkérte, hogy miután Arany János életét akarja megírni, s tudja, hogy Berti nála lakott: közölje vele azokat, amelyekről Arany életére vonatkozólag tudomása van. Bertinek megvannak azok a versei, s prózai dolgozatai, amelyeket Arany tanársága alatt készített, s amelyeket az öreg úr saját kezűleg, rendkívüli lelkiismeretességgel és nagy bölcsességgel kijavított. Megírta Berti, amit tudott az Aranyék családi életéről, Békésen (nálunk — Hajnal Ábel és Sípos Eszter házában) való időzéséről, barátaihoz való viszonyáról stb. öt 152