Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tábori György: Tótkomlósi kelengye a 19. században
fehér fátyolos, széles, tarka, hosszú pántlikákkal díszített főkötőiről és a sarkig érő viganókról. 4 A század második felében sokat változott a komlósi viselet. Bár a falusi társadalomban a hagyományoknak nagyon szigorú megőrző ereje van, a viselet mégis olyan terület, ahol bizonyos külső tényezők — jelen esetben elsősorban a szomszéd magyarok viselete, másodsorban a divat — beleszólnak és változtatnak az elődök által hosszú évtizedekig megszokott viseleti darabokban. A letelepedő szlovákok házilag készített ruháját lassan felváltotta a kereskedőktől vett díszes anyagból varrott ruhanemű. Pedig a cifra díszes öltözet nagyon drága volt. Gajdács — nem minden korholás nélkül — így beszél faluja leányairól, asszonyairól: „Komlóson ma is, vagyis jobban mondva ma méginkább, mint valaha, sokat költenek a ruhára, és pedig nem lehet mondani, hogy ezt csak a gazdalányok tennék. Jóformán nincs az a napszámos leány, akinek virágos selyem vagy bársony fejrevaló és nagy rojtos selyemkendője, hozzá azután selyembrokát vagy bársony vizitkéje, egyiknek-másiknak ugyanilyen szoknyája, evelasztin vagy bársony cipője ne volna." 5 Majd hozzáteszi, ..hogy minő fényűzés uralkodik Komlóson e tekintetben, abból az egy tényből is látható, hogy mikor egy gazdalány vagy menyecske, amúgy igazán fényesen kiöltözködik, nem kevesebb, mint 150—200 forintot ölt fel magára egyszerre, amit senki sem fog hihetetlennek tartani, ha meggondolja, hogy nem egynek van olyan selyemkendője, amelyért egymagáért 25—30 forintot adott, s olyan selyemmel díszesen és csinosan kivarrott báránybőr ködmöne. amely egymaga 40—50 forintba kerül."6 A hétköznapi öltözet természetesen sokkal egyszerűbb volt, hiszen a munkában hamar tönkrement volna a sok drága csipke, tarka selyem, bársony. Gajdács szerint egyedül a főkötőnek volt mérsékelt ára, amit maguk horgoltak és a tarkóra fésült kontyra tűzött ihlickára borítottak, 7 de a többi azután a fejkendőtől a cipő sarkáie annál drágább volt. A könyök fölött sok ráncba szedett ingvállat — oplecko — a legfinomabb sifonból vagy muszlinból varrták. Atlaszból vagy selyemből készült a szalagokkal díszített, uiiatlan pruszli prusl'ak. A szorosan testhez álló hosszú ujjú vizitkát — női ujjas — szintén drága atlaszból, virágos, fekete selyembrokátból vagy fekete bársonyból varrták, s akkor még nem szóltunk a szoknyáról, amelynek megvarrásához nem egyszer 10 méter dupla szélességű kelmét használtak fel. Anyagfélesége ennek a legváltozatosabb: készülhetett sima klottból, fekete virágos ternóból, fekete babos perkúlból. a Komlóson különösen kedvelt vereses selyembrokátból. De nem szabad elfelejtkeznünk a kendőről sem. a vállakat rendkívül dúsan hímzett, díszesen csomózott, egy arasznál is hoszszabb rojtú selyemkendő borította, amelyet a mellen keresztbe tettek, a csípőre vetve lazán megkötöttek, úgy, hogy sarkainak rojtja csaknem a cipőig lért, vagy könnyedén takarta azt.8 Télen nagy, szürke féli kendőt viseltek, vagy a már fentebb említett, dúsan hímzett báránybőr ködmönt a kozuchotP Ezt később selyembrokátból készült, vattával bélelt, asztrakán utánzattal prémezett, szorosan a testhez simuló dolmányka váltotta fel, komlósi néven kacabajka. A korábban hordott kordováncsizmákat is kiszorította a bársony-, az evelasztin- vagy a lakkcipő. Ilyen díszes, finom anyagokat lehetetlenség volt otthon készíteni, pénzért vették a felvidéki szlovák vándorkereskedőktől vagy a rőfőskereskedőtől. így aztán — némi túlzással — azt mondja Gajdács, hogy nem csoda, ha az „azelőtt jó módban élt gazdák földjeit felesége és leányai lassanként elhordják a rőföskereskedésbe selyemkendőkért és szalagokért." 1 0 A ruhaféleségeket díszesen festett menyasszonyi ládába rakták és a menyecske később is abban tartotta kelengyéje féltett darabjait. *** Korim János 1862—1899-ből származó szlovák nyelvű kéziratos gazdasági naplójában ránk maradt a négy leányának adott kelengye pontos leírása, amelyben minden darabot megnevezett és értéküket ezüstforintban adja meg. 1 1 A leírások a fentebb elmondottak fényében válnak igazán értékessé. Első az 1854. október 31-én férjhezment Zsuzsanna kelengyéje: Ft. kc. 4 pehelypárna 2 tollpárna 1 pehelydunna 80,— 9* 131
