Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 3. szám - Implom József: A Békés Megyei Levéltár Tessedik-irataiból
December 25. Nagy György a karácsony első napján történtekről ezt írja: „Azonban ezen éltes úrnak testi erőtlenségét látván, kétszer is megszóllítottam, és arra ajánlottam magamat, hogy ha megengedné, mind közel, mind távol lévő atyafiaknak írni jónak gondolnám, melyre ő »nem akarom« felelettel válaszolt. Ismét erőlködvén, szükségesnek találtam újra, hogy írok levelet, mondottam s elibe adtam. Ekkor éppen letiltott engemet ezen téendő lépéstől, okul adván, hogy ha írnánk, majd mindjárt nyakára futnak minden gyermekei, mely nékie alkalmatlan dolog, és amazoknak haszontalan költség lenne. Mintegy neheztelő hangon látszott magát előttem ezen kérdésemért kinyilatkoztatni ekképen: » Ich hoffe, es wird nicht das Letzte noch mit mir sein. Es tut mir nichts wehe, nur große Schwäche des Körpers fühle ich.« Ily kifejezések után magam is megnyugodtam akaratján az öreg tisztelendő Tessedik Sámuel úrnak, s minekutána tőle búcsút vettem, haza kötelességem helyére siettem." 2 8 „Ekkori utazásomban — folytatja Nagy György — a kemény hideg szelek miatt fedeles hintóban elzárkódzott fiatalabbik Tessedik Sámuel földmérő úrral, aki Szarvasra utazott, az endrődi mezőn összetalálkoztam, melyet [ugyan csak] utóbb temetéskori tisztelettétel alkalmatosságával egynehány nap múlva Szarvason tudhattam meg." 2 9 December 26. A végrendeletet megtámadó testvérek. Tessedik Pál, Ferenc, Johanna, valamint mostohatestvéreik, Czipszer Eufrozina és Karolina a megyéhez 1821. január 30-án benyújtott protestációja [tiltakozólevele] szerint ,,a testamentum contextusa [szövege] Sámuel bátyánknak. . . tulajdon keze írásából íródott le Kollár János nevű szarvasi oskolarektor által". 3 0 A végrendelet december 26-án kelt. 3 1 December 27. A végrendelet hat tanúval történt aláíratásáról ifj. Tessedik Sámuelék ezt írják reprotestációjukban: „Hogy a testamentomot [id. Tessedik Sámuel] maga nem írta, és alá sem írta, okozta aggott kori testi gyengesége. .. Azért kell ilyenkor hat tanút meghívni, ami meg is történt, de még ezen hat tanúkon kívül olyan tanú is találtatik, aki jelen volt, amikor a testamentom tisztára leírattatván, édesatyánknak kétszer pontonként végig felolvasódott. Bémenvén tovább a [végrendeleti] tanúk a haldoklóhoz, [ifj. Tessedik] Sámuelt a szobába nem találták, aki hívásra ment be. Látták mind a két testamentomot édesatyánk előtt dunyhájára letéve, úgymint a régit, amelyet ez utóbbival eltörült és ezen mostanit is. Sőt a tanúk kezekbe vették az annihilálni [megsemmisíteni] rendelt testamentomot, megvizsgálták annak aláírását, kombinálták [egybevetették] a dátumot, és amidőn meggyőződtek volna arról, hogy ez légyen azon régi testamentom, mely édesatyánk által megsemmisíttetni rendeltetett, e végre Sámuelnek kezébe adták, aki azt édesatyánk rendeléséből, Hellebránd [János] Szarvas város hites nótáriusának jelenlétében elégette." 3 2 Ugyanők írják: „Édesatyánk egész elhúnytáig ép elméjén volt, mely 27. decemberbe. . . estvéli 6 órakor történt, a testamentom aláírása pedig azon 398
