Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Babinszky Mihály: Az Orosházi Állami Gazdaság története

m-es szintkülönség 500—2000 m-en belül előfordul). Mind a két gazda-ágnak van kisebb szikes területe is. A Szöllősi Állami Gazdaságnak Ficsér pusztán 300 kat. hold szántója, és az összes legelője, a tangazdaságnak 10 kat. hold szántó területe, és a sárgahegyesi legelője szikes talajon van. A talaj és éghajlati viszonyok néhány kedvezőtlen tulajdonsága ellenére a gazdaságok adottságai egyformán alkalmasak arra, hogy a hazai viszonyok között díszlő kultúrák közül bármelyiket eredményesen termesszék. A vidék öntözésének megoldásával (Tisza II. vízlépcső) az orosházi Állami Gazdaság az ország leggazdagabb termő gazdaságai közé fog tartozni. 1952—1957-ig nagyobb terül et változás nem történt. A szöllősi gazdaságban azonban a növénytermesztés és az állattenyésztés szerkezete nagy változáson ment keresztül. Az első években a gyapot, majd az aprómagvak termesztése nagy méreteket öltött. Az utóbbiak területe 160 kat. holdról 450 kat holdra emelkedett. Volt olyan esztendő (1955), amikor a gazdaságban 42 féle növényt termesztettek. Az aprómagvak közül a gazdaságban megtalálhatjuk: facélia, dinnye, póréhagyma, sárgarépa, saláta (3—4 fajta), uborkamag, petrezselyem, kömény, zsázsa, tökmag stb. növényeket. E magvak termesztése nagy munkaerőt igényelt. A gazdaságban 600—800 időszaki dolgozó dolgozott. A takarmánytermesztés háttérbe szorult. Kukoricát a terület 10 százalékán. lucernát pedig 9—9,5 százalékán termesztettek. Az állatállományt jórészt központi kiutalású abrakkal etetik. A nagy élőmunka ráfordítás mellett a gépesítés is halad előre. 1956-ban a traktoregységek száma 16.2. s egy traktoregységre 142 kat. hold szántóterület jut. (Lásd: 7. sz. tábla.) A műtrágya felhasznál ás alacsony, katasztrális holdanként 2—7 kg hatóanyag. (Lásd: 6. sz tábla.) Az 5. számú táblán látjuk, hogy a hozamok ebben az időszakban nagyon ingadoznak. A tangazdaság növénytermesztésének szerkezete kisebb változatosságot mutat. Szerkezetileg lényeges módosítás az 1952—1956 közötti években nincs. Érdekes, hogy a gépesítés ebben a gazdaságban lassabban haladt. 1956-ban még 247 kat. hold szántó jut egy traktoregységre, és 41 kat. holdra van egy lófogat A takarmánytermesztés egyenletes, és az állatállománnyal jobban arányban áll. Az ipari növények területe kisebb, inkább az oktatás kedvéért termelik. A műtrágyahasználat intenzívebb mint a szöllősi gazdaságnál, mert 1956-ban már 10 kg hatóanyag jut 1 kat. holdra. Már 1954. évben elvégzik a tervszerű táblásítást. több évre előre elkészül a vetésváltás rendszere és a távlati terv. A hozamok a kérdéses időszakokban nem túl magasak, de egyenletesek. A tangazdaság vetésterülete jobban kiszolgálta az állattenyésztés érdekeit. Ez realizálódott az állati termékek többlet termelésében. (11. sz. tábla.) Az első hat évben a szöllősi állattenyésztés nagy profilváltozáson ment keresztül. Mint tudjuk, megalakulásakor sertésnevelésre volt „profilírozva". Ennek következtében 1951—53. években a kocák létszáma 515 db-ig felment. A hízóállomány átlagos évi darabszáma 1650. (Lásd: 8 sz. tábla.) 1954. évben azonban már felszámolták ezt az ágazatot. A központi készletek csökkenése nem tette lehetővé, hogy a gazdaságot központi készletből lássák el. Az éves átlaglétszám 1954. évben már csak 56 koca. Ettől az időtől fokozatosan emelik a szarvasmarha és tehén létszámot. Az állati termékek termelése alacsony. A tejtermelés, és különösen a hizlalás mutat gyenge eredményeket. (Lásd: 11. '233