Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Takács László: József Attila emléke Békés megyében

jának, József Áronnak kivándorlása után a súlyosan betegeskedő Pőcze Borbála kénytelen volt a gyermek József Attilát állami gondozásba adni. A Gyulai Átmeneti Gyermekotthon törzskönyvének 3237 számú bejegyzése szerint 1910. március 18-án adták ki nevelőszülőkhöz Öcsödre, s a törzskönyvi bejegyzés szerint 1912. június 19-én vitte el édesanyja Gombaiéktól.

4 József Attila eszmélése, költővé érlelődése szempontjából érdekes módon rendkívül fontosnak tartotta ezt a két évet. Élete végén írt önéletrajzában, a Curiculum vitae-ben is megemlékezett róla: „ ... Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élmény vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában felülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják."^ 1937-ben írt utolsó versében pedig a következőket írta: „Íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet..." (íme, hát megleltem hazámat...) Nevének és életének megmaradása, s eszméinek ébren tartása e két életrajzi dátum keretei között hánykolódott, s önmarcangolóan tragikus összegzéseiben is kimutatható: „ ... neve, ha van, csak árúvédjegy, mint akármely mosóporé, s élete, ha van élete még egy, a proletár utókoré?!" Nem véletlenül tett kétséget kifejező kérdőjelet s reményt mutató felkiáltójelet a „Mondd, mit érlel..." című költeményének végére. A dilemma emberségét csak akkor értjük igazán, ha életútjának tragikus magányát megfontoljuk. Olyan korban akart kitárulkozni, amikor Tóth Árpád például egy jobb korban bízva leoltotta a líra világító villanyát („Jó éjszakát"), vagy amikor Babits véleménye szerint a „líra meghalt". (Régen elzengtek Sapphó napjai".) Osztályának, a proletariátusnak győzelme is inkább perspektíva volt, mint valóság. Nevét mégis megismerte, s hibátlanul írja az utókor. Békés megye városai és községei közül a következőkben neveztek el róla utcát, teret, utat, lakótelepet a költőről: Város, község Járás Utca Üt Tér Lakótelep Almáskamarás mezőkovácsházi Battonya mezőkovácsházi 1 — — — Békés békési 1 — — — Békéscsaba város 1 — — 1 Békéssámson orosházi — — — — Békésszentandrás szarvasi 1 — — — Biharugra szeghalmi 1 — — — Bucsa szeghalmi 1 — — — Csabacsüd szarvasi 1 — — 6* 83