Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 1. szám - Dr. Fügedi Erik: Békécsaba újratelepítése
szántó nagysága pozscnyl mtTŐ birtokos száma % 6—10 15 30,6 11—15 14 28,6 16—20 3 6,1 21—25 8 16,3 26—30 3 6,1 31—34 2 4.1 36 3 6,1 78 1 2,1 összesen 49 100,0 Nyilvánvaló, hogy a birtokkülönbségek igen nagyok voltak, gazdasági szempontból a települők között nem lehetett szó egyenlőségről. A birtokosok túlnyomó része 6—15 pozsonyi mérő szántón gazdálkodott, de néhányan ennél sokkal nagyobb területet mondhattak magukénak. Az sem lehet véletlen, hogy a legnagyobb birtokos (78 pozsonyi mérő) éppen az a Bánki vagy Bánszki György volt, akit már a betelepülés előtt, 1717-ben megtalálhatunk Csabán. A szabadfoglalás rendszerének nem egyedül a végletes birtokmegoszlás volt a hátránya. A későbbi jövevények vagy a később szaporodó népességet ez a nagyon extenzív gazdálkodás csak úgy tarthatta el, hogy a határ kiterjedését növelte, s a határba újonnan beolvasztott területen biztosított szántót a később jövőknek vagy a szaporulatnak. 2 9 Ha ezt nem sikerült biztosítani, akkor az extenzív gazdálkodáshoz viszonyított feleslegnek tovább kellett vándorolnia. Csabán sor került erre is. Mielőtt azonban még a továbbvándorlás kérdésével foglalkoznánk, foglaljuk össze azokat az előnyöket, amelyet a Nógrád, Hont vagy Pest megyéből Csabára települt jobbágyok megszereztek maguknak. Mutassunk rá ismét, hogy megszerezték maguknak a szabad költözés jogát, biztosították családjuk számára a kenyeret olyan bőségben, amelyről szülőfalujukban nem is álmodhattak. Még a legkisebb birtokos is 96 kg búzát biztosíthatott minden egyes családtagja számára évenként, s ez az évi 40 kg zabhoz viszonyítva földi paradicsomnak tűnhetett a kor parasztja szemében. S ne feledkezzünk meg a vallásszabadságról sem, a szellemi szabadságnak erről az évszázadok óta elvont fajtájáról. A túlnyomó többség számára az új élet minden nehézsége ellenére minden szempontból sorsának jobbrafordulását, egyeseknek pedig kifejezetten gazdagságot jelentett. A Haan által fenntartott hagyomány szerint a korábban Békéscsabán élő magyaroktól a szlovákok megvették földjeiket és kunyhóikat, s ezek elhagyták Csabát. 3 0 Ezt az elbeszélést valószínűvé teszi, hogy az 1717. évi névjegyzékben foglalt nevek közül később 1 magyar és 2 szlovák nevet találtunk meg. 3 1 A magyar elem mégsem pusztult ki teljesen Békéscsabáról, mert az 1720—1730 közötti összeírásokban, az anyakönyvekben is bőségesen találkozunk magyar nevekkel, sőt az 1720. évi országos összeírásban olyan magyar névformákkal, amelyek feltétlenül magyar nyelvhasználatra utalnak (pl. Sikett Juhász, Va62
