Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - SZEMLE

borzást a megyei tanácsszervek irányították. míg április l-e után a 6. vörös hadosztály vezette ezt a feladatot. Ismerteti a szerző a viharsarki hadkiegészítés szervezeti formáit, nehézségeit, politikai körülményeit. Utal a román nemzetiségű dolgozók megnyerésére tett kísérletekre is. Kiemelkedő értékűek a betoborozottak számát illető adatok. Ezek szerint a Viharsarokból április 25-ig húszezer proletár lépett a vöröskatonák soraiba. Rövid összefoglalást olvashatunk a katonatanácsok március 21. utáni tevékenységéről is, majd a Vörös Hadsereg viharsarki harci cselekményeinek ismertetése kerül sorra. Ebben helyet kap az első sikeres katonai akciótól (március 25: Gerendás) kezdve az intervenciósok általános támadásáig minden jelentősebb esemény. A támadó burzsoá csapatok feltartóztatására irányuló kísérleteket és a megye kiürítését tárgyaló fejezetben ismerteti a kiürítéssel kapcsolatos helyi politikai helyzetet és állásfoglalásokat is. A viszszavonulás után a viharsarki vöröskatonák a 6. hadosztály kötelékében részt vettek a Vörös Hadsereg újjászervezésében, Salgótarján és környéke védelmében, a dicsőséges északi hadjáratban, ahol fényes haditetteket hajtottak végre. A honvédő harcok végét a balszerencsés tiszántúli hadjárat jelentette, ahol a hadosztály ismét példásan helytállt, amig végül 1919 augusztus első napjaiban a bevonult intervenciós román csapatok hadifogságába esett. Jól kiegészíti a tanulmányt a kötet végén található névsor —• összeállítója Molnár Pálné — amely 2596 Békés megyei vöröskatona nevét tartalmazza. Míg az eddigi dolgozatok a proletárdiktatúra történeti kérdéseivel foglalkoztak, Szilágyi Miklós: A Tanácsköztársaság a résztvevők emlékezetében (A visszaemlékezések néprajzi elemzése) c. munkája érdekes forrásmódszertani problémát állít vizsgálódásai középpontjába. Nevezetesen az egykori eseményekre történt visszaemlékezéseket — a néprajz eszközeivel — mint egy önálló népköltészeti műfaj megnyilvánulásait elemzi. Sorra veszi a szerző az „elbeszélők" személyét, élményeik meghatározásait, majd az „elbeszélő alkalmakról" szól. azok különböző változatait ismerteti. Konk étan, helyi példák alapján, mutatja be a visszaemlékezések leggyakoribb témáit és tartalmi jellemzőit. Megvilágítja azokat az okokat, amelyek a tartalom minőségét befolyásolják, motiválják. Végül a formai és műfaji sajátosságokat tekinti át. A tanulmányt minden bizonnyal történészek és folkloristák egyaránt hasznosítani tudják munkájukban. A megyei fzintű problémák után elsőként „Battonya a Tanácsköztársaság idején" címmel Takács László összefoglalását olvashatjuk. A kerek dolgozat rövid gazdasági-társadalmi áttekintés után az októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság helyi cselekménytörténetét ismerteti, majd kitekint az ellenforradalom idején bekövetkezett megtorlásra. Sajnálatos, hogy kutatásaiban a tanácshatalom helyi résztvevői ellen hozott bírósági ítélet (PIA Szegedi törvényszék) és a TAGYOB-ban található jelentés elkerülte figyelmét. Irányi István: A Tanácsköztársaság Mezőberényben címen az előző tanulmányhoz hasonló szerkezeti felépítésben tekinti át a legfontosabb mezőberényi eseményeket. Külön figyelmet érdemelnek a helyi tanács összetételének változásáról, a tanácsválasztásról, az agrárkérdés megoldására tett kísérletekről (korlátozott földosztás) közölt adatai. A Sárrét egyik központjának. Vésztőnek, a forradalmak alatti történetéről Leiner Gyula írt „Két forradalom Vésztőn" c. írásában. A község századeleji gazdasági-társadalmi-politikai arculatától a polgári demokratikus forradalomig, októbertől-márciusig terjedő időszakot, s végül a helyi tanácshatalom 29 napját ismerteti. Mindhárom fejezetben kiemelten foglalkozik az agrárkérdéssel, így a tanácshatalom idején ismerteti a földosztás elmaradása nyomán kialakult kedvezőtlen hangulatot, amely tekintettel a nagyszámú munkanélküli nincstelenre, komoly veszélyekkel fenyegetett. Eddig az ismertetés, s most végére érve ismét csak az elismerés hangján szólhatunk a tanulmányokról — melyek értékén néhány apró, kisebb kritikai megjegyzésünk mitsem változtat —• Szabó Ferenc színvonalas szerkesztéséről, s nem utolsósorban a Békés megyei Nyomdaipari Vállalatnak az évfordulóhoz méltó munkájáról. DR. GECSÉNYI LAJOS •609