Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - SZEMLE

Április 12-én Tolnai Gábor egyetemi tanár nyitotta meg a tanácskozást. Bevezetőjében utalt arra, hogy jelképes a kitűzött téma Orosházán való tárgyalása. Orosháza volt — elsősorban Darvas József munkáival -— a szociográfia egyik legismertebb vizsgálódási területe. A bevezető után Darvas József Kossuth-díjas, a Magyar Írók Szövetségének elnöke tartotta meg nagy érdeklődéssel várt előadását „Szociográfia és irodalom" címen. (Az előadás szövegét a Békési Élet későbbi számában közöljük.) Darvas József előadásához elsőként Sipka Sándor (Szeged) szólt hozzá. Ismertette saját tapasztalatait a szociográfia hatásáról az 1930-as években, elsősorban Hódmezővásárhelyen. Hangoztatta: nem tártuk még fel azt a hatást, amit annakidején a szemlélet alakításában, az irodalomtanításban, a népi tehetségmentés kísérleteiben, a fasizálódással VE ló szembehelyezkedés kialakításában jelentett a 30-as évek írói szociográfiája. Tóth Dezső (az MSZMP K. B. munkatársa) a mai írói szociográfia politikai felelősségéről beszélt. Rámutatott arra: Minden társadalmi rend próbaköve az, hogy mi a viszonya a tényekhez. Népi rendszerünk minden vonatkozásban a tények megismerését kívánja. Aki a szociográfia társadalompolitikai hangoltságától fél, kishitű a szocialista rend fejlődése iránt. Az írói szociográfia kritikai irányultsága nem tematikai kérdés. Az írónak látnia kell, hogy a szocialista társadalom az ellentmondásokat meg tudja oldani. Fejtegette, hogy az irodalom a „kell" és a „van" kettősségét konfrontálja. A politikai gyakorlat inkább „kell-van-lehet" tényezőkben gondolkodik. Szükséges a két szemléletmód közelítése egymáshoz. Az írónak osztoznia kell a maga sajátos aspektusából a politikai feleiősségben. Az írónak éreznie kell a politikus „van-lehet" szemléletét is. Ehhez iudicium, belátás, történeti tudatosság kell. Az író és a politikus összhangjának alapja a néphez való hűség. Esztétikai oldalról megközelítve a kérdést: Az írói személyes felelősséget nem lehet a tényekre áthárítani. A szociográfia műfajának sajátossága, bogy a tények kötik, a realizmusérvény csak korlátozottan juttatható kifejezésre. Döntő mozzanat az. hogy az író mennyire lényeges, mennyire új kérdést választ vizsgálata tárgyául. A felfedező szerep nem redukálódhat csak a negatív jelenségekre. A továbbiakban elemezte Tóth Dezső, hogy az utóbbi évtized nagysikerű regényeinek (Rozsdatemető, Részeg eső stb.) egyforma felépítése, azonos kérdező attitűdje van. Míg az 1930-as években a szociográfia állító jellegű volt, ma inkább oknyomozó jellegűnek lehet mondani. Mezősi Károly (Budapest), Darvas József hajdani tanítóképzőbeli tanára felelevenítette az író kiskunfélegyházi indulását. Felidézte, hogy Darvas a Viharsarokból magával vitte azt a légkört és feszültséget, amely diákkori írásaitól kezdve máig jellemzi műveit. Felhívta Mezősi Károly a figyelmet arra is, hogy nagyon fontos lenne a szociográfiai kérdések irodalomtörténeti vizsgálata is. Saját kutatásaira utalva kijelentette, hogy meg tudná írni a Kiskunság szociográfiáját Petőfi korában. Tolnai Gábor professzor néhány megjegyzést tett Darvas József előadásához. Vitatkozott azzal az állítással, hogy a szociográfia sajátos magyar műfaj lett volna. Utalt a műfaj jelentős elméleti megalapozottságára és nemzetközi elterjedtségére (Olaszország, Spanyolország, Latin-Amerika). Néhány gondolattal elemezte az illegális kommunista párt és a népi írók kapcsolatát. A mai szociográfia kérdéseiről szólva azt a véleményét fejtette ki, hogy a szociográfiai törekvések rövidesen visszaszorulnak és helyettük a szociológia tudománya fog előnyomulni. Pándi Pál egyetemi tanár (Budapest) hozzászólásában elmondotta, hogy az író és a politikus különböző látásmódjáról könnyű teoretikusan beszélni, de a gyakorlatban ez nem megy időnkénti emberi konfliktusok nélkül. Rámutatott arra, hogy a szociográfia körüli vitákban éles és reális, bár nem alapvető társadalmi ellentétek robbanhatnak ki: helyi és országos érdekek és rétegérdekek ütközhetnek össze. Nem mértük fel eléggé a materiális érdekek mozgósító erejét. A szociográfiai irodalom a közéletiség vára. A szociológiai tudomány útjából elhárultak az akadályok. Az írói szociográfiáknak magatartást kell kialakítaniok a szociológia iránt. Támogatnunk kell azt a szétválási folyamatot, amely irodalmunkon belül a tudomány felé mutató szociográfiák és a szépirodalom körébe tartozó írói szociográfiák között megindult. A hazzászólásokra Darvas József válaszolt. (Válaszát ugyancsak későbbi számunkban közöljük.) Tolnai Gábor professzor zárszavában rámutatott: a provincializmus alapkérdése Magyarországon a még mindig létező urbánus-népi probléma. 14* 601