Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Makk Ferenc: A békéscsabai múzeum kiemelkedő értékű 16. századi címereslevele: az Omaszta-család armálisa

Janitorum, Stephano Illieshazy Curiae nostrae, et Georgio Thurzo de Bethlehemffalwa Pincernarum nostrorum Regalium Magistris, eodem Nicolao Palffy de praefata Erdeod, Comite Posoniense, caeterisque quam plurimis Regni nostri Comitatus tenentibus et honores. Rudolfus Martinus Pethe de hetes Archiepiscopus Colocensis et Administrator Jauriensis Joannes Lippay Az armalis fordítása Mi, II. Rudolf... jelen iratunk révén adjuk emlékezetül mindenkinek, akit illet, hogy mi — egyrészt bizonyos híveinknek: főpapoknak és báróknak Felségünk elé terjesztett legalázatosabb kérésére, másrészt pedig tekintetbe véve és megfontolva hívünknek, a nemesi anyától származó rozváci Omaszta Miklósnak hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket nevezett egyrészt magyar királyságunk szent koronája, másrészt pedig Felségünk javára különböző időben és helyen hűségesen és állhatatosan tett és teljesített, s állítják, hogy a jövőben is tenni és teljesíteni kész; részben tehát ezért, részben pedig királyi kegyünk és bőkezűségünk folytán, mellyel elődeinknek, Magyarország egykori szent királyainak példájára az irántunk és a kereszténység iránt érdemeket szerzőket, valamint az erény ápolásában buzgólkodókat fel szoktuk karolni, s nekik erényeikről kétségbevonhatatlan bizonyságot szoktunk kiállítani, hogy az még kiválóbb tettek véghezvitelére serkenthesse őket — nevezett rozváci Omaszta Miklóst és az ő révén hitvesét, Demjéni Annát és ennek édestestvérét, Andrást, valamint egy másik, szintén Demjéni András nevezetű rokonát a polgári és nemtelen állapotból és helyzetből, melyben eddig — köztudomás szerint — voltak, királyi hatalmunk teljessége és különleges kegye folytán kivesszük, s említett magyar királyságunknak és az alá tartozó részeknek valódi és kétségtelen nemesei közösségébe és sorába tesszük, soroljuk és iktatjuk. Biztos tudomásunkból és bölcs megfontolásból kifolyólag jóváhagyjuk és megengedjük azt, hogy ők — s szintúgy összes mindkét nembeli örököseik és utódaik — mostantól fogva ezentúl a jövőben mindenkor mindazokkal a kedvezményekkel, kiváltságokkal, előnyökkel, megbecsüléssel, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és kivételezettségekkel, melyekkel említett magyar királyságunknak és az alá tartozó részeknek többi valódi és kétségtelen nemesei eddig bármi módon a jog vagy a szokásjog alapján éltek és melyeknek örvendeztek, és most is élnek és örvendeznek, jogosultak legyenek élni és azoknak örvendezni. Az irántuk tanúsított ezen kegyünknek, jóindulatunknak, valamint bőkezűségünknek bizonyságául, valódi és kétségtelen nemességük jeléül az alábbi címert, illetve nemesi jelvényt [adjuk]. Tudniillik egy álló_, kék színű katonai pajzsot, amelyen a következők láthatók: a pajzsot a jobb felső részétől a bal alsó sarkáig átlósan vezetett, két kapujú kőfal választja ketté, ez előtt sebes folyam hömpölyög, felette egy teljes, aranyszínű griff van, amely kitátja száját, kiölti piros nyelvét, széttárja szárnyait, lekonyítja farkát, szétterpeszti hátsó lábait, mellső lábai közül az egyikre támaszkodik, a másikkal pedig a napot akarja megragadni, és a pajzs jobb oldala felé fordulva határozott lépéssel felfelé igyekszik. A pajzsra egy harci sisak borul, melyet királyi korona zár le; félig látható egy stilizálatlan leopárd, amely kitátja száját, kiölti piros nyelvét, felfelé tartja farkát, bal lábát zsákmányolásra nyújtja, előrenyújtott jobbjával pedig markolatánál bátran megragadva tart egy szép, hüvelyéből kirántott, kétélű kardot. A sisak tetejéről, azaz a csúcsáról pedig egyfelől piros és fehér, másfelől kék és aranyszínű sisaktakaró szalagok omlanak a pajzs szélére, és azt pompásan ékesítik: amint ezeket jelen oklevelünk legelején a festő művészi kézzel és eredeti színekben lefestette. [Ezt a nemesi jelvényt] nevezett rozváci Omaszta Miklósnak és az ő révén hitvesének, Demjéni Annának, és ennek édestestvérének, Andrásnak, valamint egy másik, szintén Demjéni András nevezetű rokonának és összes mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak kegyesen adjuk és adományozzuk. Biztos tudomásunkból és bölcs megfontolásból kifolyólag elrendeljük és megengedjük, hogy ők mostantól fogva ezentúl a jövőben mindenkor ezt •594