Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Láng Péter: A Magyar Tanácsköztársaság Békés megyei sajtójáról

örökre. Évtizedeken át elnyomtak, sárbatiportak, elfojtották szavunkat, de egészen kiirtani szívünkből a szabadság eszméjét nem tudták. ... Elvtársak! Szocialisták! Mindig bátran és félelem nélkül néztünk szembe a veszéllyel, férfiasan és megadással viseltük a szenvedések özönét, mert tudtuk azt, hogy a mi ügyünk igazságos, és az el nem bukhat soha. Most is komolyan és férfiasan megmondjuk nektek, hogy városunkat veszély fenyegeti. Félrevezetett testvéreink a szomszédos várost elfoglalták és az invázió nem fogja elkerülni városunkat sem. Mindenki viselje el nyugodtan, komolyan és férfiasan a megpróbáltatások nehéz napjait! ... Elvtársak! Viselkedjetek úgy, mint öntudatos szocialista szervezett munkásokhoz illik." 19 A román megszállás alatt az orosházi Néperő a Kiskunfélegyházán kiadott Tiszántúli Proletárok Lapja részeként élt tovább. *** A Magyar Tanácsköztársaság sajtótörténete az ország politikai történetével szoros kapcsolatban áll. A román intervenciós csapatok megjelenése a szocialista sajtó kibontakozásának és fejlődésének legszebb folyamatát szakította meg. E rövid időszak publicisztikája sokkal gazdagabb volt annál, mint amennyire ez idézet-mozaikhói épített vázlat az olvasóval érzékeltetni tudja. S ha most ismét arra a megállapításra hivatkozunk, mely a helyi eredmények jelentős részét a sajtó agitatív munkájának tulajdonítja, gondoljunk a hírközlés és tájékoztatás egyéb lehetőségeinek technikai korlátaira. A sajtó erejét, jelentőségét mindenkor befolyásának kiterjedése és mélysége határozza meg, s Békés néhány lapja akkor az egész megyéhez szólt. Sok dimenziója volt ezidőtájt a harcnak: a külső és a belső ellenség mellett fegyvertelen csatározás folyt a közömbösökért, a négyéves háborúban megfáradtakért is. S ez utóbbi frontnak első zászlóvivője a proletár publicisztika volt. Ahhoz, hogy az érdektelen olvasó felfogja az újat, érzékelje a forradalmi változást, úgy kellett írni, hogy a szó együtt szárnyaljon az idővel. S ez már nem csak tollforgató tehetség, hanem pártos újságírás kérdése volt. LÁNG PÉTER •546