Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Láng Péter: A Magyar Tanácsköztársaság Békés megyei sajtójáról

a hazug erkölcsöket, porrá zúzta a hazugságok fekete házait és eltiporta a rettenetes pók örök vérre szomjas undok testét. ... Proletár János, ha elég erős voltál esztendők szürnyű keservét elviselni, akkor légy erős arra, hogy most a szabadság országának az alapjait szilárdítsd meg. Feleséged, gyermeked és a sok hozzád hosonló szegény János néz rád bizakodva és várja erős karod tisztító munkáját.. ."

12 A proletárállam első intézkedéseit is hasonló, elragadtatott hangon méltatják a megyei lapok: „A Tanácskormánynak minden újabb nagy szociális igazságokat tartalmazó rendeletét természetesnek találjuk, pedig valamennyi hatalmas mérföldjelző a haladás hatalmas országútján. A keleti Ezeregyéj káprázatos csodáinak a hatását éreztük meg pár nappal ezelőtt is, mikor a Tanácskormány nagyszerű rendeleteit olvastuk, amelyek átformálták rövid napok alatt Magyarország arculatát, — de most már elmúlt a káprázat, a csudálatos álmok valóságokká változtak. Érezzük, hogy akik ezeket a csodákat létrehozták, nem a mesék álomalakjai, nem bíborbársonyos ágyak szülöttei, nem aranyos trónok királyi bitorlói, hanem húsból és vérből való, kérges tenyerű, küzdelmekben megacélozott lelkű, emberbaráti szeretettől lángoló szívű proletárok, akiknek múltja örömtelen, gyötrelmes szenvedés volt, de a jövője örökzöld babérokkal, virágokkal ékes diadalút..." A Vörös Zászló, mely „Világszabadság felé..." című cikkében a népek felszabadításával, a nemzeti kérdéssel és a Kommunista Internacionálé irányelveivel is foglalkozik, így ír: „Az első meglepetéseken túl vagyunk. Ügy jött ez a forradalom, az őszirózsás másik forradalom után, mint bíborvörös hajnalhasadás, mint nyári zápor a lankadó virágokra. Tudtuk, éreztük, mert jönni kellett. Jönni kellett az igazi forradalomnak, mely végleg szakít a bukott régi rendszerrel... Ez a forradalom a szegények forradalma, amelynek megszületéséért a munkások ezrei vívtak keserves csatákat a szolgaság jármában évezredeken át. Nagy, hatalmas, dicsőséges nap volt e vérnéiküli forradalom napja.. ."13 Jól megfigyelhető, hogy az idézett írások — bár különböző szerzőktől származhatnak, közös stílusjegyeket viselnek magukon. Jellemzője annek a stílusnak az egyszerű szimbolizmus, a szóvirágok gyakori használata, a jóindulatú túlzás és a nem ritka tévedések, valamint az a fajta szenvedély, melyet a polgári szerkesztőségek légköre rég lecsiszolt vagy kivetett volna magából. Érezhető, hogy ezt a kiforratlan, természetes ékesszólást csak megkapó, valódi élmény válthatta ki. Mindez valószínűvé teszi, hogy a megyei lapok szerkesztőségében egy egészséges „őrségváltás" kezdődött meg. s az írói ambíciókkal jelentkező népi szerzőknek most lehetősége nyílt a bemutatkozásra. Látszólag ellentmond a feltételezésnek, hogy a megszűnt polgári sajtótermékek újságíró-kollektíváját a szocializáló bizottságok olykor a munkáslapok apparátusához irányították át. Abban, hogy mégsem tettek szert számottevő befolyásra, nagy szerepe lehetett azoknak a jeles vezetőknek, akikre a tanácshatalom a megyei újságírás szervezetét bízta. Andrássy Gyulára, a Békésmegyei Népszava felelős szerkesztőjére, a munkásmozgalom Békéscsabán letelepedett kiemelkedő alakjára gondolunk itt elsősorban, aki a helyi szociáldemokrata pártszervezet kezdeményezésére indult pártiskolán előadással mutatkozott be: „Altalánosságban ismertette a pártiskola nagyfondosságát és a tudás hatalmáról beszélt. Megállapította, hogy a szocialista mozgalom Magyarországon, sőt az egész világon csak azért fejlődött aránylag rövid idő alatt ily nagyarányúvá, mert a tudás ereje volt a segítőjük."

1'* Ez a felismerés tartotta meg a budapesti vasmunkást később is a tudás egyik segédforrásánál, a sajtónál. Somogyi Imre, a megyei direktórium tagja, Flór József borbélymunkás, majd Horémusz Pál, az orosházi Néperő szerkesztője szintén sokat tettek azért, hogy a pártlapok betölthessék hivatásukat. Gulyás József sajtóügyi megbízott „Riadó!" című gyújtóhangú katonaversre a megye határain túl is ismertté vált. Békés megye újságjai a forradalmi feladatok sajátos körülményei között sem •544