Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Láng Péter: A Magyar Tanácsköztársaság Békés megyei sajtójáról

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG BÉKÉS MEGYEI SAJTÓJÁRÓL A XX. század első évei árnyalt politikai arculatú sajtóörökséget hagytak a Tanácsköztársaságra. A kommunista és pártlapokon kívül alig említhető újság, melynek „lelkesedését" kezdetben őszinte, belső indítékok, és nem az új államhatalomnak kijáró kötelező tisztelet ösztönözték volna. Nem is csodálkozhatunk ezen, ha meggondoljuk, hogy még a munkássajtónak ismert szakszervezeti lapok sem jelezték a változást: mind tartalmukban, mind formájukban megőrizték a szociáldemokrata „szakszervezeti öntudat" pózát. Nehezen emészthető, egzotikus történelmi fordulat volt a proletárdiktatúra mind a császári békeévek, mind a háborús zsurnalisztika tollforgatói számára. A legtöbb polgári szerkesztőség kétféle utat választott: a mérsékelt lelkesedés és tisztes jóakarat, vagy ami „célszerű" volt, a passzív várakozás útját. A gyakorlat nyelvén: ismertessük híreinket némi méltatással, ösztönös igazságérzetünk szerint; vagy a puszta tényekre szorítkozva, minden kommentár nélkül. Ez utóbbi esetre jellemző tartalom: az első oldalon hírek és közlemények, a továbbiakban minden addiginál élénkebb helyi bulvártevékenység, s soha annyi apróhirdetés. Ezekben a történelmi napokban, amikor szinte órák alatt kellett új, proletár közigazgatást teremteni, sok helyütt sikerült a régi gyakorlatnak egérutat nyernie. Nem volt ez másképp a sajtó területén sem. A kapitalista sajtó szervezetének radikális ellenőrzése egyre késett, s a régi polgári újságok, egyházi és felekezeti lapok sorai között burzsoá ellenérzések bújkáltak. Nem használt a helyes, egységes tömegtájékoztatás ügyének az a véleménykülönbség sem, melyhez az egyesület két pártvitafórumként használta fel Budapest irányadó napilapjait. Szeréncsére a proletárdiktatúra létrejöttének sajátos körülményeiből következő, egységbontó csoportviták a békési lapok híranyagában nagy kárt nem okoztak. A haladó hagyományokban gazdag Békés megye proletár sajtója már jelentős mozgalmi tapasztalatokra építhetett. Az iparosodó városok munkássága korábban kiépített szervezeti kapcsolatai, az ország „legnyugtalanabb" szegényparasztsága pedig mozgalmi tapasztalatai révén igen fogékony volt a proletárdiktatúra eszmei befogadására. Azok a polgári lapok, melyek korábban jó szolgálatot tettek a mindenköri politikai hatalom oldalán, most nem újíthatták fel „tehetségüket"; Így pl. április elején a Békésmegyei Közlöny és a Csabai Napló is elbúcsúzott közönségétől. Tollúkat a rebellis Békés megye legjobb hagyományain nevelkedett újságírók vették át, s propagandamunkájukkal, gyakorlati útmutató tevékenységükkel felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a proletár államrend megszilárdításához. Békés hangadó fóruma, a „Békésmegyei Népszava", 48-as tőről fakadt. Apparátusát és ellenzéki szellemét a „Békésmegyei Függetlenség" hagyományozta 1919 februárjában Csaba szociáldemokrata pártszervezetére. A lap tevékenysége ebben ai. időszakban nem ítélhető meg egyértelműen. A baloldali munkásszervezetek támogatását nem tagadta meg, hasábjain helyt kaptak a földmunkások, ipari proletárok, szakszervezeti és párthívei, de ez a tevékenység békésen megfért azokkal az írásokkal, melyeket a hivatalos politika szájíze szerint vetett papírra a mindenkor rúgalmas polgári újságírás. Jól érzékelhető ez a kettősség az alábbi választási példa segítségével is: .. .. < .-. , . A Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző napokban megkezdődik az áprilisra •539