Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Kovács Pál: Gyopárosfürdő gyógyhatása

1. A víz felhajtó ereje a közismert archimedesi törvényen alapszik, melynek értelmében a fördővízbe merülő test annyit veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya. A beállott súlycsökkenés következtében tehermentesítődnek az ízületek, könnyebb az izommunka és ez előnyösen felhasználható a mozgsásszervi károsodások helyreállításában. Tapasztalható az, hogy a szárazföldön mozgásképtelen beteg a vízben egész jól mozgatja végtagjait, sőt járnak vagy úsznak is. Törések, gipszelések után is jól felhasználható a teljes mozgásképesség elérésére. Hátrányos mellékhatása a szívműködés és a lézés szaporodása, mely szívbetegeknél, tüdőbetegeknél káros, esetleg veszélyes lehet. Ilyenkor fontos az előzetes orvosi vizsgálat, lépő jobb véráramlás, a szívműködés változása. Ez a fokozott véráramlás előnyös lehet az alsóvégtagok keringési zavaraiban — visszeres betegségben. Túlzott használatnál viszont a légzés nehezedik, a szívműködés, pulzus oly mértékben emelkedhet, hogy ez a szív munkáját rontja, és gyengébb szív ezt a fokozott keringést nem tudja ellátni, így a pangás fokozódhat, sőt fulladás is jelentkezik. II. A fürdővíz hő- és kémiai hatása A fürdőkezeléssel számos élettani hatást tudunk kiváltani. Az élettani hatások szorosan összefüggnek a mechanikai, a kémiai és a hőhatással, ezért célszerű ezeket együtt tárgyalni. A vegetatív idegrendszerben tónusváltozás következik be, így a fájdalomérzés csökken, az izomgörcs oldódik, a hangulat javul. Túlzott használatnál ingerlékenység, fáradékonyság, alvási zavarok jelentkeznek. Az izzadás előnyösen felhasználható testsúlycsökkentésre. A belsőelválasztású mirigyek működését a fürdőkezelések ingerlik és ez jól beilleszthető Selye stressz teóriájába. Ha ez az ingerlés kellő mértékű, akkor előnyös, ha túlzott — akkor kimondottan ártalmas stressz éri a szervezetet. A belsőelválasztású mirigyek fokozott működése különösen rheumás betegségeknél és női bajoknál előnyös. A hőhatás lényeges a légzés szabályozásában is. A légzés mélységének változása, szaporulatának emelkedése vagy csökkenése előnyös, de a hirtelen hőmérsékletváltozások ártalmasak, sőt tragikusak is lehetnek. A kémiai hatás még függ a víz vegyi összetételétől is, és különböző mértékben befolyásolhatja a fenti biológiai hatásokat. A gyógyászatban megkülönböztetünk szénsavas, alkalikus, meszes, sós, vasas, kénes, jódos és radioaktív fürdőket, melyeknek mind megvan a fenti általános hatása, és emellett még bizonyos speciális hatásukat is ki lehet használni a fürdőkezelés gyakorlatában. Gyopárosfürdő gyógyhatása A múlt század hatvanas éveiben a gyopárosi tó vizének gyógyhatását gyakorlati tapasztalatok alapján a környék lakói ismerték fel. Dr. László Elek vegyelemzés és a népi tapasztalatok alapján megállapította: „Gyopáros vizében oly hatásos, s magukban oly gyógyerőt tartalmazó részek vannak, hogy annak elhanyagolása és a szenvedő emberiség részére hasznosításának elmulasztását méltán vétkes gondatlanságnak tekinthetnénk!" 1885-ben Kiss Ferenc szeghalmi gyógyszerész vegyelemezte másodszor a gyopárosi tó vizét. Talált benne vasat, jódot, kovasavat, meszet, sósavat, káliumot, nátriumot és megállapította, hogy a víznek rendszeres fürdőgyógyászati használata kitűnő eredményt hozhat csúzos, köszvényes bántalmaknál, izületi vastagodásoknál, egyes bőrbetegségeknél, női bajoknál. Gyopárosfürdő természetes vizét az 1950-es évek elején egy mélyfúrású artézi kút vizével szaporították. Vizének hőfoka 41°C, teljesítménye 900 liter percenként. Dr. Schmidt Elégius Róbert egyetemi tanár végezte el a vegyelemzést a Városi Tanács kérésére. Hivatalos megállapítások szerint a víz alkalihidrogenkarbonatos, alkalikus vizek csoportjába tartozik (1. táblázat). Az alkalikus vizek literenként 1000 mg-nál több szilárd alkatrészt tartalmaznak. A gyopárosi kútvízben ez 1269,20 mg, míg a tó vizében 1092,78, így a tó is a kémiai hatást tekintve gyógyvíz. A nátrium-ion •536